A minap a villamoson utazva tanúja voltam egy olyan jelenetnek, ami eléggé felkavart. Ilyenkor általában kiírom magamból, egyrészt mert jó terápia, másrészt pedig mert azt kértem a Jóistentől, hogy ha már adta nekem ezt a lehetőséget, akkor olyan témákat hozzon az életembe, a látóterembe, amivel kapcsolatban a lehető legtöbbet adhatok, segíthetek másoknak is. És mindig jönnek a témák, jobbnál jobbak mint például ez a mai történet.
Egy fiatalembertől kérték az ellenőrök az utazásra jogosító jegyet vagy bérletet. A fiú elővett nagyjából 10-15 darab, már kezelt jegyet, azzal, hogy valahol közötte van a mostani is. Az ellenőr rendkívül türelmesen végignézte, de nem talált érvényes jegyet közöttük. Akkor elveszett, vagy a zsebében van, vagy a pénztárcájában - próbált érvelni a srác, de nem lett meg a jegy. Akkor azzal érvelt, hogy van nála egy nagy rakás jegy, látható, hogy szokott jegyet kezelni, hadd lyukasszon ki egyet a büntetés helyett. Ezt nem engedélyezték neki, helyszíni bírságot kellett fizetnie, 8000 Ft-ot. Miután ez megtörtént, hangosan szidalmazta az ellenőröket. Oké, őket tényleg nem nagyon szeretjük, mert mindenkinek vannak velük negatív tapasztalatai, nekem is. De őszintén: miből gondolta ez a fiú, hogy a sok éve ezt az áldatlan tevékenységet végző ellenőr hölgy még nem találkozott ezzel a trükkel? Komolyan azt hitte, hogy elhiszi neki bárki egy percig is azt a színjátékot, amit a kötegnyi használt jegyével elbohóckodott? Persze munkaköri kötelesség ilyenkor jó képet vágni a dologhoz és nem mondani, hogy "uram, higgye el, ezerszer láttuk már ezt”, de mondja már meg valaki, mire jó ez? Nem jobb beleállni a sztoriba és azt mondani, hogy bocs, ez most nem jött össze?
Néhány évig dolgoztam telefonos követeléskezelőként. A kölcsön elmaradt törlesztőrészlete miatt hívtam fel az ügyfeleket. Könnyű munka volt, szerettem, mert láttam benne a lehetőséget arra, hogy nehéz helyzetben lévő ügyfelekkel tárgyaljak, ha lehet, nem futószalagon, hanem minden egyes ügyet komolyan áttárgyalva. Én is hányszor találkoztam ilyen trükközésekkel! - "Persze, be lett fizetve a csekk. - Csakhogy egy hét eltelt és nem ért ide. - Ja, a lányom fizette be. Vagyis, nem fizette be, másra költötte a pénzt.” Ez volt a kedvencem. A másik meg a “rossz csekket fizettem be”. És minden egyes alkalommal tudtam, hogy nettó kamu az egész. És azt is tudtam, hogy nem azért hazudik, mert rossz ember, hanem mert szégyelli, hogy nincs miből befizetni. De egy ilyen hazugság után már nem tudtam neki segíteni, mert egész más irányba ment a történet. Azoknak tudtam segíteni, akik felvállalták, hogy bocs, nem volt miből befizetni. Akkor lehetett nekik valamiféle részletfizetéssel vagy haladékkal megoldást keresni.
Ne higgyük, hogy ha pár nap betegszabi reményében felkeressük az orvost, valamit szimulálva, akkor ő mindig el is hiszi azt. Ennél azért a legtöbb orvos sokkal okosabb, ezerszer láttak már hasonló történetet. Pontosan tudja, hogy csak két nap szabira van szüksége a “betegnek”. És azt is tudja, hogy ha most nekiáll kötekedni, hogy nem lát tünetet, azzal sokkal nagyobb macerának teszi ki magát, mint ha megírja a betegpapírt. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb orvos pontosan tisztában van azzal, mikor szimulál a páciens és mikor beteg valójában, az esetek nagy részében biztosan.
Nemrég voltam egy fogyasztóvédelmi konferencián, ahol megtudtam, hogy a Békéltető Testület ügyei között kimagaslóan nagy számban kezelnek cipővásárlással kapcsolatos panaszokat. Biztos mind jártunk már rosszul cipővel, én is, hajjaj, de hányszor! De azért a vevőket sem kell félteni. Bizony ruhákkal és cipőkkel is előfordul, hogy trükközni próbálnak a vásárlók. Megveszik a ruhát, felveszik egy bulira, azután megpróbálják visszavinni, vagy éppen a megvásárolt cipőt, amiben mentek már egy napot, de mégsem tetszik nekik. És persze egy jó kereskedő ezeket is pontosan tudja, kiszúrja. Sokszor nem is maga a tett árulja el az embert, hanem ahogyan az egyik tanárom mondta a puskázókról: “a piros feje”. Mert hiába gondolja az ember, hogy a hazugság jól fel van építve és ő lazán eljátssza a sztorit, amit kitalált, azért ahhoz nagyon rutinos vén rókának kell lenni, hogy ne látszódjon már azonnal, hogy “piros a feje”. És mindig látszik.
Persze, én is próbálkoztam régen ezekkel a tipikus trükkökkel, meg egy csomó másikkal is, de annyira nem érdemes. Jobb, ha felvállalom és beleállok. Mert mi értelme? Sokszor ha őszinte az ember, ugyanúgy megkapja, amit szeretne, vagy még jobbat is. Tanulni kell őszintének és becsületesnek lenni, mert ebben a lealjasodott világban gyakran azt látjuk egyetlen túlélési lehetőségnek, ha nem vagyunk azok. De megéri tudatosan fejleszteni magunkat ezen a téren is. Ahogyan egyik kedvenc zenekarom, az Ismerős Arcok énekli:
“Irányt mutatva - úgy kéne élni,
Mint a templomok tornyán a feszület;
Csak két dolgot adni, és ugyanezt kérni:
Hogy Tisztesség legyen és Becsület!”
