Mostanában több olyan cikket is olvastam nők tollából, melyekben azt fejtegetik, nekik mi is jár egy kapcsolatban, pusztán azért, mert nők. Nekem az ilyen hozzáállástól rögtön nyílik a nem létező bicska a zsebemben.

Kedves Hölgyeim! Senkinek nem jár alanyi jogon semmi. Azért, hogy bármilyen elvárásaink lehessenek, tennünk kell nekünk is. Ideje lenne a nagy önállóság korában megtanulnunk, hogy a tisztelet nem kornak, nemnek, beosztásnak vagy bőrszínnek jár, hanem mindenkinek, aki tiszteletreméltóan viselkedik. Nyilván nem működik egy olyan kapcsolat, ahol a felek lábtörlőnek nézik egymást, de ez oda-vissza igaz.

A párom akkor ad meg nekem mindent, amire vágyok, ha ő is megkapja. Nem azért, mert nőnek születtem. Emberek vagyunk, nincs különbség. Neki ugyanúgy szüksége van arra, hogy megdicsérjem, megsimogassam, hogy megadjam neki, amit csak meg tudok. Azért mert szeretem. És ha nem azért leszek vele együtt, hogy kiszolgáljon engem, és megfeleljen a cikkek által felállított irreális elvárásoknak, hanem én adni szeretnék neki, akkor lesz az a férfi, akire vágyom. De ehhez minden esetben rengeteg szeretetre, türelemre és energiára van szükség.

Mindenki másra vágyik. Meg kell ismernünk a másikat, hogy tudjuk, mivel fejezhetjük ki leginkább a tiszteletünket és szeretetünket felé. Persze lesznek olyan napok, amikor bár tudjuk, hogy a másiknak mi vagyunk a legfontosabbak, de épp maga alá gyűrte az élet, „nincs formában”. Akkor is ugyanazt a szeretetet kell sugároznunk felé, mint korábban, hogy ha mi leszünk mélyen, visszakapjuk. Nem listákat kell tenni a másik orra elé, hogy nekem mi minden JÁR, csak mert nő vagyok.

Higgyétek el, Hölgyeim, ha nem támasztunk elvárásokat, többet kapunk a Szerelmünktől, mint remélnénk.