Orbitális közhely, de tényleg mindig az élet írja a legszínesebb történeteket. Ha nyitott szemmel járunk, bizony bele is futunk a sűrűjébe. Mindannyiunknak vannak olyan ismerősei, barátai, akik "szabálytalan" életet élnek. Laci történetét Jucus jegyezte le.
Én nem hittem a „szerelem első látásra” érzésben, de megkövetem magam. Negyvenöt évet kellett várnom arra, hogy megtapasztaljam, milyen, amikor egy semmiből kipattanó szikra lángra kap és tátva marad a szád. Hallottam már arról a láthatatlan erőről, amiről általában a nők csacsognak, de mindig csak legyintettem. Haha, hogyne, elönt a jóérzés, melegséget érzel, biztonságot, szinte érzed a lelkét és megbizseregsz. Megbizsergek én minden alkalommal, amikor egy tetszetős női idomot látok, de ez tényleg egész más. Nem leszek népszerű, hölgyeim, de már tudom, hogy véletlenek nincsenek, és szinte ellenállhatatlan az a tudat és vágy, ami ilyenkor az emberben motoszkál.
Nagyon sokáig egyedül éltem. Jöttünk-mentünk a haverokkal, mászkáltunk a szoknyák után. Erzsinek hívták, vagy Évának, mindegy volt. Este jött, reggel ment, ha nem ment magától, akkor segítettem elérni a legkorábbi buszt. Unalomig éltem ki magam, ilyet férfiember nem mondd, de untam már az egyenlányokat, az üresebbnél üresebb aktusokat, az egysíkú, megjátszós vernyékolást alattam. Nem volt semmi plusz bennük. Semmi. Hogy némi változatosság legyen az éjszakáinkban, fejben ugyan, de beosztottuk a napokat, mikor milyen hajú, alkatú, stílusú nőre hajtunk aznap. Hiába a beosztás, nagyon kiégtem.
Vágytam már valakivel közös programra, közös reggeli kávézásra, valakire, aki esetleg csinál nekem egy jó körömpörköltet. Kiszálltam az éjszakai életből, barátnő alapanyagot kerestem. Nem jártam a „kurváldákba”, fesztiválokra, hirtelen megszerettem a különleges teázókat, és a stand up-előadásokat.
Átállítottam az agyam, komolyan gondoltam az ismerkedést. Rátaláltam Bogira. Kedves, meggyőző személyiség volt, magával ragadó bájjal, de nem különös szépséggel. Tudtam, hogy jó dolgom lesz mellette, adtam esélyt a komolyabb szerepeknek. Szépen éltünk, napról napra jobban éreztem magam vele, kijjebb toltuk a határainkat, mélyebben belemásztunk egymás életébe, és sor került a család bemutatására is.
És eljött a nap, amikor ledőltek a falak. Bogi szülei családi ebédre hívtak. Virággal, jó minőségű borral, Bogi kezét markolászva álltam az ajtó előtt, amikor is Bogi anyukája, Enikő üdvözölt minket. Magabiztos, szexi, gyönyörű nő mosolygott rám, akinek az illata örökre megbabonázott. A szeme csillogott, tele volt élettel. A szépsége érett nőként is leírhatatlan volt. Már ott éreztem az ütést a mellkasomon, mint akibe a villám csapott. Csak hebegtem-habogtam, szinte levegő után kapkodtam, a nevemet sem bírtam kinyögni. Ahogy rám nézett a mese szemeivel, szinte mind a ketten éreztük, hogy egymásra találtunk. Aki még nem élt át ilyet, elképzelni sem tudja. Zavar lett a rendszerben. A húsleves kiömlött, a kanál leesett, az élet megakadt. Az ott töltött idő maga volt a boldogság. Az az energia, amit kaptam tőle, elvarázsolt. Bogi mellett ültem az ebédnél, de Enikőt bámultam. Szinte vonzott a tekintete, akartam őt. Nem éjszakára, vagy pár alkalomra, akartam egy életre, már ott akkor, azonnal.
Az Univerzum tudja a dolgát, kit, miért sodor mellénk. Bogi nagyon kedves lány, de az édesanyját nem tudtam kiverni a fejemből. Mindent egy lapra tettem fel, és közeledni kezdtem. Tudtuk, hogy romba dől 25 év házasság, megromolhat anya-lánya viszony, borul a felépített egzisztencia, de mi semmivel sem foglalkozva egymást akartuk. Szerettünk, vállaltuk ezt a terhet, megküzdöttünk érte. Az üres életünk tele lett boldogsággal, célokkal. Sosem hittem ebben, de szégyellem magam. Mert olyat kaptam, ami keveseknek adatik meg. A nagybetűs CSODÁT.
