Sokszor azt hisszük, hogy látványos tettekre, s a nyilvánosság elismerésére van szükség ahhoz, hogy igazolva lássuk a… Mit is? Hogy méltók vagyunk a megbecsültségre? Mások megbecsülésére? Hogy fontosnak érezzük magunkat, helyünket a világban?

Nem kell ahhoz látszani, mások értékítéletére hagyatkozni, hogy tudjuk, amit teszünk, az fontos, szép és nemes. A szülő, aki szövetségben a másik szülővel (vagy anélkül), a legjobb tudása szerint neveli a gyerekét, a pedagógus, akire harmincvalahány év távlatából is szeretettel gondolunk, a nagyszülő, aki bármikor soron kívül riasztható, a főnök, aki számára a beosztottak elsősorban emberek, az orvos, aki mindig felveszi a telefont vagy visszahív, a taxis, aki megvárja, míg a sötét bejárati ajtódban előkeresed a lakáskulcsot a táskádból, a barátnő, aki jól tud hallgatni… Mind olyan emberek, akikre számítani lehet, s akik jelenlétükkel hozzájárulnak ahhoz, hogy a világ egy boldogabb hely legyen.