Nehezebben mentek az elmúlt napok a szokásosnál. Hála Istennek, nincs különösebb gond, csak ugye mindenki érezheti azt, hogy nem tudja kézben tartani a gyeplőt - na, én most ezt éreztem. Vérfarkas lehettem előző életemben, mert a telihold extra adag nyomiérzést és feszkót pakol rám. Tudom-tudom, sokan megérzik, pláne ha erősebb a spirituális beállítottságuk, de valahogy nekem évekre visszamenőleg mindig úgy alakul, hogy a nap valamelyik szakaszára extra szar kedvem lesz. Szinte irányíthatatlanul zúdítom ki magamból másokra azt, ami nyomta a begyemet. Igyekszem kontrollálni magam, kisebb-nagyobb sikereket el is érek, de aki igazságtalanul felbőszít, az megkapja, ami megjár.

Ezen a napon nem nagyon nézek tükörbe, nem cifrázom túl az öltözködésem, viccesre veszem az életet, nem veszem véresen komolyan a szabályokat, pozitívan gondolkodom, megpróbálom más napját is boldoggá tenni, aztán mindig elromlik valami, valakinek sikerül belerondítania a fogcsikorgatósan küszködős örömömbe, pedig vért és verítéket nem kímélve figyelem, hogy a kedvem elérje az erre a napra szánt kötelező amplitúdót.

Az idei évben is így volt, így igyekeztem csupa jó dolgokra gondolni, emberekre, akiket szeretek, a tőlem már megszokott hálaérzésre, és ezen a napon a „magam szeretete és elfogadása” feladat is a listám élére került. Mivel kevésbé nézek tükörbe ezen a napon, könnyebb az elfogadás, ha nem látom a szememmel azt, amivel nem vagyok elégedett, így az agyamnak egyszerűbben tudok pozitív impulzusokat küldeni akkor, ha a nekem fontos emberek szeretetteljes szavaira gondolok.

Nagyon sok a számomra kedves ember, és szerencsére közülük sokan nem is rejtik véka alá az érzéseiket. Az elmúlt időszakból hoztam öt mondatot, amit valószínűleg sohasem fogok már elfeledni. Ez csak öt mondat, de végtelenített a lista.

Nem fedem fel a személyek kilétét, maradjon az én titkom.

1. „Ha elkezdesz kacagni, akkor kisüt a Nap.”

Ez a mondat egy szimpla beszélgetés kellős közepén villant fel a telefonom kijelzőjén, egyáltalán nem számítottam rá. De azt hiszem, hogy akitől kaptam, tényleg így gondolja, és szereti a kacagásom. És nem is sejti, milyen jólestek a szavai.

2. „Mosolyogj már kérlek, hisz én is belőled merítek erőt!”

Egyik nap, amikor rosszabb kedvem volt, és épp sajnáltam magam valaki miatt, ez a kérés érkezett felém. Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjam el magam. Onnantól kezdve tudatosan igyekszem erőt adni neki, csak azért is, mert tudom, hogy jót teszek valakinek aznap.

3. „Akkor, most és mindig, a gondolat: Te!”

Szerintem ez nem igényel túlzott magyarázatot. Kevés hízelgőbb érzés van annál, ha valakinek akár az első gondolata is én vagyok ébredéskor. Még ha a későbbiekben ez változik is.

4. „Te Juci, olyan érdekes, amit már napok óta érzek. Ha neked rossz kedved van, nekem is, ha jó, akkor nekem is.”

Azt hiszem, ezt már többször hallottam és ez családi vonás, tesóm is KANDÚRAKKSI.

5. „Köszönöm, hogy vagy, és köszönöm a törődést!”

És ezt nem családtagtól kaptam, csak egy ismerőstől, aki nem szégyellte megköszönni, hogy energiát fordítottam a neki fontos dolog megoldására. Ezt én szoktam érezni a szüleim felé, de azt hiszem, hogy így még soha sem mondtam ki nekik, de remélem, hogy érzik, amikor pl. két pofára falom anyukám töltött káposztáját, vagy apukám különleges csirkecombját.

Jó kis leckéket ad fel az élet, amihez küld megoldókulcsot is, csak akarjuk is megoldani!