Lassan 30 év telik el az 1986-os csernobili katasztrófa óta. A környéken élőknek azonnal el kellett hagyniuk otthonaikat, ötvenezer embert evakuáltak a tragédia napjaiban. A panelházak azóta is lakatlanok. Kezdetben minden úgy volt, ahogyan közel 30 évvel ezelőtt az életükért menekülő ukránok hagyták, mára azonban igazi szellemvárossá vált.

A csernobili atomerőműtől mindösszesen két kilométerre épült fel 1970-ben a Pripjaty nevű település, amelynek elsődleges funkciója az volt, hogy otthont teremtsen az erőműben dolgozók és családjaik számára. A Szovjetunió kilencedik atomvárosává vált akkor, amikor kilenc évvel később városi rangot kapott. A település dinamikusan fejlődött, lakosainak száma folyamatosan nőtt, a tragédia időpontjában közel ötvenezren éltek a panelrengetegben. 1986. április 27-én és 28-án mindenkinek el kellett hagynia a várost. Olyan gyorsan történt minden, hogy csak a legfontosabb holmijaikat vitték magukkal a lakosok, minden más, a bútorok, ruhaneműk, gyerekjátékok érintetlenül maradtak az üres lakásokban.

Az elmúlt közel 30 évben sem az időjárási viszontagságok, sem pedig a „kincsvadászok” nem kímélték Pripjatyot - ez adja meg a mára valóban ijesztő szellemvárosi hangulatot a valaha virágzó ukrán városnak. A tragédia óta eltelt több mint negyed évszázadban gyakorlatilag turisztikai látványossággá, a katasztrófaturizmus egyik fellegvárává vált a település, ahova már szervezett túrákat is rendeznek egyes ukrán idegenforgalmi cégek. Ez persze nem lenne lehetséges, ha a mért radioaktivitás mértéke az elmúlt időszakban ne csökkent volna le a biztonságosnak mondható szintre. Az elhagyott otthonokban lévő tárgyak azonban ma is súlyosan sugárszennyezettek, így az, aki bármilyen relikviát hazavitt onnan „kalandozása” során, az egészségével és az életével fizethet.

(Az írás 2015. november 10-én jelent meg.)