Te elgondolkodtál már azon, hogy egy magándetektív szolgáltatásait vedd igénybe? Volt már olyan rejtély, bizalmatlanság, gyanú, ami esetleg arra sarkallt, hogy igenis vegye kézbe az igazság felderítésének irányítását? Vagy adódott volna már arra alkalom, hogy egy disztingvált, jól öltözött, az utolsó porcikájáig úriember vagy úrihölgy segítségét vegye igénybe csak úgy, persze nem publikusan?

Jó lenne időnként telefonbeszélgetéseket lehallgatni? Beszélgetéseket kihallgatni? Titkos találkozókról készített, kompromittáló fényképek birtokosává lenni? Ezeket a kérdéseket persze nem kell megválaszolni, elég csak Hercule Poirot és Miss Marple diszkrét rejtélyfejtegető kutatásainak szabad teret engedni és hagyni, hogy az angol krimi "koronázatlan" királynője átemeljen minket a valóságból a fikcióba, ami persze nagyon is valóságos fikció…

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem nem a nyomorúságos gazemberek kutyaviadallal, kábítószerrel, prostitúcióval teli világának szemlélése vonz, sokkal inkább a végtelen eleganciával teli, tökéletesen megtervezett és kivitelezett, némi szellemi munkát is igénylő angol detektívtörténetek érdekelnek. Szeretnék ott ülni Poirot irodájának art deco íróasztalánál, a Miss Lemon által készített finom teát kortyolgatva, egy kis belga pralinét ízlelgetve, miközben egy angol arisztokrata titokzatos ügyletein gondolkodom. Merthogy a gondolkodáshoz és az alapos detektívmunkához idő, megfelelő alkalom és kipihent szürkeállomány kell, mint ahogyan azt Agatha Christie is annyiszor, annyiféleképpen leírta. Szóval ha úgy gondoljuk, hogy túl sok a felderítetlen, némi gyanúra is okot adó titok és talány körülöttünk, akkor elég csak Poirot vagy Miss Marple történeteit fellapozni, máris ötleteket és trükköket kaphatunk a rejtélyek felfedésére, a titkok kiderítésére...