Kriszta barátnőmmel egy rendezvényre igyekeztünk. Az egyik divatos romkocsmában volt, vasárnap délelőtt. Én még sosem voltam ezelőtt romkocsmában - kocsmában se nagyon - így kíváncsi voltam, milyen is egy ilyen hely. Elég hamar leesett a tantusz, hogy nem igazán realizáltam én addig, hogy mit jelent a romkocsma szóban a “rom”. 

Merthogy konkrétan egy lepusztult, kibelezett régi pesti bérházban volt a kocsma, ami hajdanán szebb napokat láthatott. Sok helyen tégláig leverték a vakolatot, gerendák látszanak szabadon. Az emeleten a falak filccel tele vannak firkálva - de nem azon a kedves, gyerekes módon, hanem ördögi, csúf és bizarr hatású, rendkívül negatív hangulatú ábrákkal és feliratokkal. A földszint ülőbútorai ócskák, lepattantak, kényelmetlenek és mint minden ezen a helyen, koszosak. LED-füzérekre papírpoharakat húztak, ez funkcionál hangulatvilágításként - a papírpoharakon is vastag koszréteg csücsül. Véletlenszerű tárgyak vannak a falakra akasztva, amiket már az ószeres is kidob és a lomisoknak sem kellenek, az itt köt ki. Szakadt, lepukkant, retkes tárgyak mindenütt. Áll a retek, a kosz, a piszok. És a szag, ami kiirthatatlan: por, doh, hányás, sör és vizelet gyomorforgató elegye. Nem varázsolt el a hely, na. És én még csak nem is este voltam ott. Gondolom, akkor még “bájosabb” a környezet. Most csak a hányás szagával találkoztam - este nyilván magát a produktumot sem kerülhettem volna el.

Erről lennénk híresek, mi magyarok? Ezért jönnek ide az angliai fiúkák legénybúcsús randalírozásra? Ezek a romkocsmák teszik bulinegyeddé a bulinegyedet? Akkor itt nagy baj van. Mert régen a szórakozást a Vigadó, az Operettszínház, az Operaház, a Tabán, az Ifipark jelentette (kinek-kinek ízlése szerint) és a maga nemében mind igényesebb, kifinomultabb volt ennél. Nem akarok senkit megbántani, aki szereti a romkocsmákat, de őszintén, mi lehet ebben élvezhető? Az nem elfogadható válasz, hogy ha berúgsz, akkor már tökmindegy, hol vagy, mert ezzel az erővel berúghatsz otthon is, ehhez nem kell romkocsma.

Jobban utánanézve a történetnek azt látjuk, hogy bár évek óta küzdenek egymással a romkocsmázók és a bulinegyed békére vágyó lakói, igazán tarthatatlanná két-három éve vált a helyzet. Gondolom, hogy az ott lakóknak milyen “kellemes” lehet őrült hangzavarban élni, mások hányásában és vizeletében térdig gázolni, elviselni az utcán áradó cigarettafüstöt és a rengeteg szemetet. De ha ez nem lenne elég, a bulik talaján “természetesen” gyökeret vert a bűnözés, a drog és a prostitúció. Rendőr nincs elég, nyilvános WC-k sincsenek - hiába küld az önkormányzat biztonsági őröket, ez még kevés a megoldáshoz.

Egyedül üdvözítő megoldás nyilván nincs. Ha bezárják a kocsmákat, akkor a turizmus érdekei sérülnek, gondolom nem kevés bevételt termelnek ezek a helyek. Ha viszont nem tesznek semmit, a lakók fognak megőrülni (bár én a helyükben biztos megpróbálnék elköltözni). Folynak egyeztetések, alakulnak szervezetek, Facebook-csoportok a megoldást keresve. Ebben a hónapban új javaslatcsomagot tesznek le az asztalra, melynek része lesz a takarítás megoldása, valamint az a “népnevelési” törekvés, miszerint az ide látogató külföldieket megpróbálják rábírni a kulturált szórakozásra. Ami biztos, az az, hogy az ott lakók még egy ilyen nyarat nem fognak kibírni.

Én mindenesetre a romkocsmából való távozáskor vastagon bekentem a kezem kézfertőtlenítővel.

(Cikkünk 2017. szeptember 16-án jelent meg.)