Mellek, mellek mindenütt, meg push-up melltartók, meg extra push-up melltartók. Egy ruházati üzletben vagyok, ámulok és bosszankodom. Csipkés, kívánatos, színes, dögös és hazug. Leginkább hazug és megtévesztő. Szinte kézhez kapod az instant nőt, csak le kell emelned a polcról. Mindent lehet kapni, ami mű - már fillérekért lehetsz Barbie, vagyis Sindy. Sindy a szegények Barbie-ja volt az én tinikoromban.

Szóval lehet kapni műhajat (ami tényleg oly mű, mint a baba lovának színes sörénye), műszempillát, abból is a drámai hatásút, ami tényleg drámai. Felapplikálható műkörmöt, szilikonpárnát a melleid alá, vagy épp beépített szilikont a melltartódba, bimbótakarót a 2 cm széles topodhoz, felragasztható tetoválást, műkövet a fogaidra, hasleszorítót, seggemelős harisnyát, beépített magassarkú cipőt, a szemöldököd formázáshoz tucatnyi sablont és még ki tudja miket. Bocsi, ha valamit kihagytam a sorból.

Állok a polcok előtt, és nézek ki a fejemből. Válogatom a színes, dögös, szexi melltartókat, 85C mellbőséggel. Szerencsés vagyok és tehetetlen. Tinilányok vihorásznak mellettem, teljes természetességgel válogatnak. Nem baj, hogy olyan vastag az a melltartó, mint a munkások kenyere és szalonnája a földeken, nem baj, hogy a melleik olyan lehetetlen helyen kezdődnek és érnek véget, hogy szinte nyakláncként hordják darabját. Nem baj, kell, szinte ez van csak, másfélét nem is lehet kapni ekkora választékban. Szemfényvesztés az egész világ. Kicsivel kezdődik, mint egy műpilla, és hatalmasban folytatódik, mint a politika.

Még én is csak 34 éves vagyok, de úgy érzem, nagyon le vagyok maradva. Tudom-tudom, 1999 után is születtek emberek, és a galambposta is kezd csődbe menni, de ami ma történt, azt szinte alig tudom feldolgozni.

A munkahelyemen kódos beléptető rendszer működik, hogy az illetékeseken kívül senki ne garázdálkodjon ott, ahova nem tartozik. Rendszerint a fiatalok jönnek-mennek, kajlák, eszetlenek, szélhámosak, naponta érdeklődnek a hónapok óta változatlan kód után. Vállat vonok, becsületes papagájként naponta ismétlem magam, mert, szerencséjükre, mindig más és más jön oda hozzám a bejutás ügyében.

A ma hozzám forduló fiatal lánynak is elmondtam a kódot: 5871#

Leila nehezen vette az akadályokat, jobb kezében energiaitalt szorongatva mentegette magát, nem biztos, hogy megjegyzi, hosszú volt a buli, fáradt és egyébként is. Fiatal.

Visszakérdezett: - 5871hashtag? Mondom: - Parancsolsz? Azt mondtad a kettős keresztre, hogy hashtag? Jól hallottam?

A válasza, faarccal: - IGEN. Miért? 

- Ja, semmi extra. Nincs több kérdésem… :)