A régiségben, ahol még a nem működő tárgyakat nem eldobták, hanem megjavították, az emberi kapcsolatok is hosszú távon működtek és ha nézeteltérés adódott két ember közt, igyekeztek azt rendezni. Még akkor is hosszú távon működtek a házasságok, ha nem szerelmi kapcsolat volt az alapjuk. Valami félresiklott, megváltozott. Pszichológusok, párterapeuták, vagy éppen divatos szóval élve „coach”-ok tömege dolgozik azon, hogy az emberi kapcsolatok megváltozott minőségéről többet tudjunk, ám közülük kiemelkedik Gary Chapman házassági tanácsadó, aki „Egymásra hangolva” című könyvével olyan iránymutatást ad a jól működő kapcsolatokhoz, ami könnyen használható és nagyon egyszerű, ugyanakkor nagyon egyértelmű.

Elméletének alapja az, hogy az ember alapvetően ötféle szeretetnyelvet ismer. Szeretetnyelv az, amin kifejezzük, hogy szeretjük a másikat és magunk is ezeken keresztül érezzük a másik szeretetét, annak megnyilvánulását. Általában ezek közül kettő az, amit egy ember különösen a sajátjának érez, amit ha megkap, érzi, hogy szeretik, illetve ő maga is ezeken fejezi ki pozitív érzelmeit. Ezek a szeretetnyelvek a következők:

Minőségi idő: amikor kizárólag a másikra figyelve töltünk együtt néhány órát. Félretéve a mobiltelefont, kikapcsolva a televíziót, a másikra figyelve, őt hallgatva létezünk. Ide tartozik egy közös mozizás, egy hangverseny, egy kirándulás. Olyan idő, amit azért töltünk a másikkal, mert az számára fontos. Ha a párunk olyanokra panaszkodik, hogy „te sosem vagy velem”, akkor vélhetően ezen a nyelven ért. Ő nagyra fogja értékelni, ha egy héten akár csak egyszer, pár óra csak az övé, zavaró tényezők nélkül.

Szívességek: az az ember, aki ezen a szeretetnyelven ért, akkor boldog, ha úgy érzi, hogy a másik ember, a komfortzónájából kilépve, olyat tesz, amit egyébként nem tenne. Számára kincset ér az a mondat, hogy „ülj le drágám, pihenj, majd én elmosogatok”. Az ilyen ember szívesen veszi, ha – akár apróságokat is, de - megtesznek helyette vagy neki dolgokat. Amikor pedig ő fejezi ki a szeretetét, akkor is így cselekszik.

Ajándékok: az az ember, aki ezen a nyelven beszéli a szeretet nyelvét, minden apróságnak tud örülni. Ha egy különösen szép, fényes gesztenyét találunk az úton és hazavisszük neki, az is örömmel fogja eltölteni. Ő az, aki a boltból sosem tér haza a kedvenc csokoládészeletünk nélkül és nagyra értékeli, ha őt is meglepjük valami kicsiséggel.

Elismerő szavak: amik nélkül sok ember elképzelhetetlennek tart egy kapcsolatot. Bárminemű dicséretnek, szép szónak örül az ilyen ember és ő maga is gyakran és szívesen dicsér másokat. Számára egy bók többet ér bárminél.

Testi érintések: csók, szeretkezés vagy akár egy ölelés. Az ilyen embert a simogatásokkal, kedves odabújásokkal lehet boldoggá tenni, illetve ő maga is ilyen módon fejezi ki azt, hogy a másik iránt pozitív érzéseket táplál.

Chapman házassági tanácsadóként nagyon sok pár életét változtatta meg azzal, hogy megtanította nekik: hiába szeretik a másikat, ha nem az ő nyelvén szólnak hozzá, akkor a másik ember „szeretet-tankja” kiürül és a kapcsolat nem fog működni. Ha én a szívességek nyelvét beszélem, a párom pedig az elismerő szavakét, akkor ő hiába mond nekem szép dolgokat, hiányérzetem lesz, hiszen én arra vágyom, hogy segítsen nekem egy kicsit fizikailag, amikor pedig ezt nem kapom meg, akkor hiába a szép szavak, szeretetlennek fogom érezni magam és ő sem lesz boldog, mert számára a szívességek megtétele, amivel én kifejezem az érzelmeimet, nem fog hatni. Ő arra vágyik, hogy dicsérjem. És ha én ezt nem teszem meg, az ő „szeretet-tankja” is üres lesz.

Mi a megoldás?

Párunk reakcióiból meg kellene értenünk, milyen nyelven ért ő és úgy szólni hozzá, számára pedig megtanítani, mi az, ami számunkra fontos. „Drágám, nagyon jólesett veled összebújni (testi érintések nyelve), számomra viszont fontos lenne az is, hogy elmenjünk néha kettesben valahová (minőségi idő nyelve). "Kérlek, menjünk el a hétvégén moziba! Ha a korai előadásra megyünk, utána ismét összebújhatnánk.”

Gary Chapman évek óta nem működő házasságok problémáinak feltárásával jött rá arra, hogy ha az ember hosszú ideig nem kapja meg a másiktól azt, amire ő vágyik, akkor hiába kap valami másból többet, „szeretet-tankja” kiürül. Ilyenkor pedig megvan az esélye annak, hogy jön valaki más, aki feltölti azt. A kapcsolatok azonban megjavíthatók, de csak akkor, ha mindkét fél komolyan veszi és akarja.

Chapman a könyv végén arra is kitér, hogy ezek a szeretetnyelvek már kora gyermekkorban is így működnek. Ha a gyerekünk szüntelen meg akarja mutatni, hogy éppen mivel foglalatoskodik, akkor vegyük észre, hogy az ő nyelve a minőségi idő. Hiába fogjuk elhalmozni játékokkal, számára tíz perc játék sokkal fontosabb. A szívességek nyelvén beszélő gyerek az, aki még akkor is megkér, hogy kössük be a cipőjét, ha egyébként már tökéletes masnit köt. Ha őt azzal küldjük el, hogy oldd meg magad, „szeretet-tankja” könnyen üres lesz. A testi érintések nyelvén értő gyermek folyton bújik, ölel. Rá úgy tudunk odafigyelni, ha viszonozzuk ezt. Az ajándékok nyelvén értő gyermek bárminek örül, akár a legkisebb apró játéknak is és nagy becsben tartja azt. Az elismerő szavak nyelvén értő kicsinél pedig különösen fontos, hogy sokat kell dicsérni, mert őt azzal tudjuk inspirálni. A házassági tanácsadó elmélete a gyermeknevelésben is remekül hasznosítható tehát, így gyermekünkkel is kiegyensúlyozottabb, odafigyelőbb lesz a kapcsolatunk.

Chapman elméletét továbbgondolva rájövünk arra, hogy az élet minden területén fontos az, hogy hogyan állunk a másik emberhez. Munkahelyi környezetben például érdekes megfigyelni azt, hogy hogyan motiválhatóak a munkatársak. Mert bizony az egyik a prémiumnak örül, a másik a dicséretnek, a harmadik meg annak, ha besegítünk neki egy határidős munkába. Más módon jelennek meg ezek a reakciók, összebújás helyett például kézfogásban vagy hátba veregetésben, koncert helyett egy jó hangulatú munkamegbeszélésben, de a szeretetnyelveket itt is tudjuk használni. Illetve magunkat megfigyelve könnyen rájöhetünk arra is, miért nem vagyunk elégedettek a munkahelyünkkel. Van, aki „pénzért mindent” alapon működik, más pedig két jó szóért szívesen túlórázik. Igen, a szeretetnyelvek még a munkahelyi kapcsolatainkat is ennyire meghatározzák.

Gary Chapman könyve nagyszerű azért, mert nem okoskodik, nem magyaráz. Emberi példákon keresztül mutatja meg, milyen, amikor a „szeretet-tank” kiürül. Az első egy-két évben önmagában a szerelem érzése elég ahhoz, hogy tele legyen, de ha nem adja meg a másik azt, amire szükségünk van, akkor elkezd merülni. Innen pedig, az eldobható kapcsolatok világában csak egy lépés, hogy egy menthető kapcsolatra azt mondjuk, hogy sebaj, majd jön egy másik, aki jobb lesz.

Hazánkra vetítve könnyen láthatjuk, hogy nem állunk túl jól a kapcsolatok terén. Mindenféle statisztikák és vizsgálatok elemzése nélkül (hiszen tudjuk, hogy minden meg- és félremagyarázható), nem kell mást tennünk, mint körbenézni a saját ismeretségi körünkben. Sok olyan kapcsolat van, ahol a felek nem boldogok. Magányosak a kapcsolatukban. Nem beszélik egymás szeretetnyelvét. Megtanulni és alkalmazni azonban érdemes, mert ha megtanulunk a párunk nyelvén kommunikálni és őt is megtanítjuk, hogy mi az, ami számunkra fontos, akkor a „szeretet-tank” csordultig lesz és a család nem szétesik, hanem erősebbé válik. Mivel pedig a család a legkisebb gazdasági egység, általa az egész ország erősebb és boldogabb hely lehet. 

(A cikk 2016. március 7-én jelent meg.)