Milyen könnyű másokat kritizálni, s addig sem kell magával foglalkoznia a kritikusnak. Más szemében a szálkát is, magáéban a gerendát se – ismerjük, ugye?

Könnyebb a tömeg után menni éljenezve, a „siker”-hez csapódni, mint kilógni és kiszólni a tömegből, hogy a király meztelen, és megindulni az ellenkező irányba, akár egyedül is. Mégis, mit szeretnénk adni a gyerekeinknek, mit szeretnénk magunk után örökül hagyni rájuk? Milyen példát szeretnénk mutatni nekik? Azt, hogy álljanak be a sorba, mert „abból baj nem lehet”, vagy azt, hogy merjenek látni, hallani, kiállni a sorból, s vállalják azt az utat, amit igaznak tartanak?