Képzeld el, hogy minden évben kapsz 365 darab ajándékot. Hogy mekkora örömet fognak ezek az ajándékok okozni, csak rajtad múlik. Lehet, hogy a polcon fog porosodni némelyik, egynéhány pedig kitörölhetetlen nyomot hagy majd benned. Ez a 365 ajándék életed 365 napja az évben (négyévente akad egy ráadás is). Éppen ezért nem mindegy, hogy hogyan éled meg életed napjait. Nyűgnek vagy ajándéknak tekinted őket?
Előfordult már veled, hogy valamibe azért nem fogtál bele, mert sokáig tart? “Öt év az iskola, 40 évesnél is több leszek, mire végzek vele” - aha, és akkor hány éves leszel öt év múlva, ha nem vágsz bele? Pont ugyanannyi. Akkor pedig miért ne adnál esélyt arra, hogy az így is, úgy is elszaladó idő úgy teljen, hogy közben te önmagad jobb verziójává válsz?
Miért töltenél el több és több időt egy rossz kapcsolatban vagy egy rossz munkahelyen, ahelyett, hogy esélyt adnál magadnak egy jobbra? Ha úgy érzed, nincs kiút, sokszor akkor a legegyszerűbb a megoldás. Csak te a világnak és a megoldási lehetőségeknek egy nagyon kicsi szeletét látod, a saját szemszögedből. Próbálj meg felülemelkedni mindezeken és egy magasabb perspektívából szemlélni a helyzetet. Biztos, hogy van olyan megoldás, ami neked eszedbe sem jutott, mégis nagyon egyszerű. Próbálj olyan emberekkel beszélni, akiknek az életvitele, a gondolkodása olyan, mint amilyennek te szeretnéd a magadét. Kérdezd meg, hogy csinálja, mi a titka! Kövesd, amit mond! Ha szeretnél magadról egy csábos, szexi fotósorozatot, jelentkezz be még ma! Ne érdekeljen a lógó cickó, a narancsbőr. Hamarosan ez lesz a “bezzeg akkor még jól néztem ki”, szóval mikor máskor, ha nem most? Elmennél nyaralni, utazni, kirándulni? Nosza! Keress rá megoldást!
Egyszer hallottam egy történetet, ami nagyon megfogott. Egy fiatal fiúról szólt, akit a szülei a jogi egyetemre küldtek tanulni. Nem nagyon volt választási lehetősége, bár ki nem állhatta. Ő darukezelő szeretett volna lenni. Elment egy szupermarketbe dolgozni, összeszedte a darukezelői tanfolyam díját, elment a tanfolyamra és darukezelő lett. És boldog ember. Ő meg merte lépni. Ismeretlenül is csodálom és szeretnék a nyomdokaiba lépni.
Számomra a legnagyobb lépés az volt, amikor felnőttként beiratkoztam egy főiskolára. Emelt szintű érettségire volt ehhez szükség, de amikor én érettségiztem, ilyen még nem is létezett. Kiválasztottam hát egy releváns tantárgyat, magántanárt hívtam, könyveket vásároltam, egy teljes évig készültem, és 30 évesen beültem a 18 évesek közé érettségizni. 94%-osra sikerült. Megvolt a szükséges szint ahhoz, hogy bekerüljek a főiskolára. Persze, hogy jólesett volna szombatonként aludni, lustálkodni. De engem magasabb rendű célok vezéreltek. Minden nap hálával mentem be, mert minden ott töltött nappal okosabbnak éreztem magam, mint előtte. És a kapuk megnyíltak, mert ha valami a te utad, akkor megnyílnak. Amikor nem tudtam, honnan teremtem elő a tandíj vaskos összegét, éppen akkor lettem a munkahelyemen az év dolgozója, így jutalmat kaptam, ami pont fedezte a tandíjat. De ha ez nem lett volna elég, kiderült, hogy osztályelső is lettem, így vissza is kaptam a pénzt. Mi ez, ha nem színtiszta bizonyíték, hogy az Univerzum támogatta a céljaimat? És mindig ez történik. Ha valami a te utad, az mindenképpen beköszönt az életedbe.
Van-e rossz döntés? Valószínűleg nincs. Mert így is, úgy is megtörténik, aminek meg kell, csak esetleg nem egyenes, hanem girbegurba lesz az út. De ahogyan történnek a dolgok, úgyis érezni fogod, ha a szíved szavára hallgatsz, hogy mi lenne neked a jó. És ne félj arra menni, mert úgy lesz igaz és úgy lesz a tiéd. És bár fontos a cél, nagyon fontos, de az út, amin át eljutunk odáig, a legfontosabb. Ne tagadjuk meg magunktól, hogy elérjük! Ne féljünk a múló időtől, higgyük el, hogy minden a mi érdekünkben, isteni időzítés szerint történik!
