A nyári boldogságok sokfélék lehetnek. Egész nyáron sokat hallani a tobzódó, szórakozó fesztiválozókról, a strandolókról, a csodálatos utazásokról, a vég nélküli vásárlásokról, a kemény munka alapfeltételének számító kikapcsolódásról, a feltöltődésről, de arról talán annál kevesebbszer, hogy több száz anya ad életet ezekben a hónapokban gyermekének. Vajon az ő nyaruk hogyan telik? Ki beszél arról, hogyan és miképpen sikerül áthidalniuk annyi, de annyi felmerülő nehézséget, kétséget? Például most én.
Ki beszél arról, hogy egy dolgozó férj mellett - ami alapfeltétele a gyermeket, gyermekeket otthon nevelő család megélhetésének - milyen nehéz megoldani a takarítást, bevásárlást, főzést, nagyobb gyerekek gondozását? Ki gondol a nyári születésű kisbabáját levegőztető, vagy ne adj Isten bevásárló kismamára akkor, amikor a kánikulában 18 fokra hűtik le az üzleteket? Persze sokan gondolhatják az idősebbek közül, hogy valahogyan mi is megoldottuk, felneveltünk nem is egy, hanem több gyereket is. A válási statisztikák számát persze ilyenkor nem mellékelik, azt, hogy az első gyerek megszületése után hogyan és miként változik meg a házasság.
Mégis, a már annyit hallott magányos, magukra maradó kismamák helyzetét még jobban megnehezíti az, hogy a rájuk zúduló információáradat és tanácsrengeteg között a valóban értékeseket nehéz kiszűrni. Annyit hallani a nyilvánosan szoptató anyák megmozdulásairól, az otthonszülésről, a sok-sok anyai szorongást, aggódást elmélyítő, nagyon gyakran kudarchoz vezető életvezetési, táplálkozási tanácsokról. Szoptasson az anya, hiszen az a dolga. Szüljön az anya, természetesen, hiszen arra lett teremtve.
És ki beszél arról, hogy sokszor, nagyon sokszor mindez akadályokba, korlátokba ütközik? Amikor a császármetszés életmentő az anya és a gyermek számára is, mégis utólag számtalan esetben kell a császáros anyukák stigmájával élniük, hányszor hallani, hogy nem is szültek valójában, nem is tudják, mit jelent a szülési fájdalom. Arról persze annál kevesebbszer írnak és beszélnek, hogy a császármetszés komoly hasi műtét, annak minden lehetséges fellépő komplikációival számolva, a gyermekágyi lassúbb felépülésről nem is beszélve.
Hányszor hallani arról, hogy a szoptatás mindenek előtt való, arról persze annál kevesebbszer beszélnek a szoptatási tanácsadók, hogy a gyermek optimális táplálásához milyen tápanyagbevitelre lenne szükség egy teljesen egészséges kismamának is. Vagy arról, hogy milyen egészségügyi vagy éppen mentális akadályokba ütközhet a szoptatás és abban az esetben nem az anya a hibás, hanem az a személy, vagy azok, akik nem segítik ennek felismerésében és a baba és a mama számára legmegfelelőbb táplálási módszer megtalálásában.
Lehet, hogy a nyári hírek uborkaszezonjában pillanatnyi népszerűségnek örvendő a bevásárlóközpontban nyilvánosan szoptató anya esete nem fedi a több száz anya valódi problémáját? Mert lehet, hogy nincs kedvük, vagy éppen nem akarnak szoptatni semmilyen nyilvános helyen, ugyanis ennél sokkal nehezebb és sokkal több intimitást igénylő feladat és küldetés az anyaság.
Mert lehet, sőt biztos, hogy ennél sokkal nagyobb és több lemondással, és - akart vagy nem akart - átmeneti elszigetelődéssel jár az újszülött gondozása, szeretése. Annak az újszülöttnek a gondozása, táplálása, aki a testemnek, testednek gyümölcse, és az ő mosolygása, sírása, alvása, tisztába tétele és táplálása tölti ki az egész nyarat, most is, jövőre is.
