Törődtek is azzal, hogy nekem hangom van" - A Simándy József-emlékkiállításon jártunk

febr. 21., 2017

Törődtek is azzal, hogy nekem hangom van" - A Simándy József-emlékkiállításon jártunk

Sok érdekes és értékes információt megtudhatunk Simándy József operaénekesről a Háromszázerezer magas Cé - Simándy 100 című emlékkiállítás megtekintésekor.

2016. szeptember 18-án volt a világhírű tenorista születésének 100. évfordulója (lsd. ITT), ebből az alkalomból rendezte meg a tárlatot a Színháztörténeti Múzeum a Bajor Gizi Színészmúzeumban. Simándy József alakja a magyar nemzeti tudatban eggyé forrt Erkel Ferenc Bánk bánjával, akinek a Hazám, hazám című áriája elsőként szinte minden magyar lelkébe az általános iskolák énekóráin és a március 15-i ünnepségeken költözik be.

A kiállítás azonban segít árnyalni a világsztár operaénekes alakját, hiszen részletesen megismerkedhetünk Simándy életútjával. A művész, talán úgy is mondhatnánk, különös módon volt a Jóisten kegyeltje. Már életének kezdetét is nagy csodavárás övezte, mert a szegény, paraszti család gyermekének világrajöveteléhez egy nagy fogadalom kötődött. Az operaénekes szülei házasságának válságos pillanatában született. Simándy édesapja alkoholproblémákkal küzdött, és feleségének azt az ígéretet tette, hogyha fiút szül neki, többé nem iszik és rendes családapa lesz. A szerelmes édesanya komolyan vette mindezt és megszületett a várva várt fiúgyermek, Simándy József. Az apa fogadalmát azonban nem tartotta be, később ismét visszatért az alkoholhoz. A művész életrajzi visszaemlékezésében úgy idézi fel édesanyját, mint akitől a muzikalitást, az éneklés szeretetét örökölte. „Anyám mindig dalolt. Amikor örült, amikor bánata volt. Dalolt sírva, dalolt nevetve.”  

Aztán a korai felnőtté válás hamar kiemelte a szoros családi kötelékből és kemény önfegyelemre szoktatta a fiatal Simándyt. A szülők a művész negyedik elemista korában szétváltak, és ettől a pillanattól kezdve a még serdülő ifjú „ágyrajáró” lett közeli rokonainál. Így Simándy József  mindennemű családi támogatása nélkül, egyedül, még szinte gyermekfejjel lépett ki a nagybetűs életbe. Jöttek a nehéz tanulóévek, amelyek korántsem jelentették egyből az operai magasságokat. Tanonc lett a Szürketaxi vállalatnál, majd inas, később autószerelő-segéd, mindeközben az éjszakai műszak alatt is csak énekelt és énekelt, de ez nem számított a munkáltatójának: "Törődtek is azzal, hogy nekem hangom van. Mit profitálok Haltenberger Samunak, azt nézték.”

Az évek aztán teltek-múltak, és végre elindult az operaénekesi pályafutás. 1938-tól Posszert Emília lett Simándy énekmestere, akire a legnagyobb tisztelettel és szeretettel emlékezett vissza a művész. Aztán 1940-ben a fiatal énekes felvételt nyert az Operaház énekkarának tenor II. szólamába és ettől kezdve felfelé ívelt a művészkarrier. „Szegeden az első szerepem mindjárt a nagy verista (minden mozzanatában abszolút élethű - a szerk.) opera tenor főszerepe, Carmen Don Joséja: egy parasztfiú volt. Második, a Tosca Cavaradossija: ízig-vérig ember, aki két lábával a földön jár, megint egy verista opera figurája. A harmadik, ismét egy pórfi: a Parasztbecsület Turidduja. Grickó is paraszt. Tehát nem istenekkel, nem mesebeli figurákkal, nem királyfiakkal kezdtem pályafutásomat, hanem a nép egyszerű gyermekeivel. Egyszerű származásomat vihettem fel a színpadra. Gondolatvilágomat, azt a becsületes gondolkozást, amelyet otthon tanultam édesanyámtól. A munkához való tisztességes hozzáállást.”

Ezek lennének a kezdet, az életút göröngyös hajnalának emlékképei, aztán a kiállításon megismerhetünk még sok-sok érdekes és eddig talán nem ismert, nem látott részletet, fényképeket a művész életéből. A múzeum tárlatán megtekinthetőek még operai jelmezek, ruhák és emléktárgyak is, amelyek az operaénekes fellépéseihez kötődnek. A nagy magyar tenorista akár Verdi Otellóját, akár Kodály Székely fonójának legényét alakította, vagy a Fidelio Florestanjaként lépett fel, ünnepelt nagyjaink közé tartozott. Simándy József az operaelőadások azon fénykorában énekelhetett, amikor szinte minden előadáson zsúfolásig telt nézőtér előtt játszhattak a művészek. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy egy egész nemzet igaz és tiszta lelkű, rajongásig szeretett operaénekese lehetett.

(A kiállítás március 5-ig megtekinthető.)

Szaplonczay DóraSzaplonczay Dóra

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások