Abban a „szerencsés” helyzetben vagyok, hogy felvettek egy jó nevű magyarországi felsőoktatási intézménybe, ahol várakozásaim szerint olyasmit tanulhatok, ami igen közel áll hozzám. Tekintettel arra, hogy munka mellett vállaltam a tanulást, azokból a tárgyakból mentesülni szerettem volna tanulmányi és vizsgakötelezettségek alól, amelyeket korábban már tanultam. Ezt a jelenlegi oktatási rendszerben kreditátviteli eljárásnak illetve kreditátviteli kérelemnek hívják.

A statisztika és a filozófia tárgyakat szerettem volna beszámíttatni.

A jogi karon statisztikát egy féléven keresztül tanultam, vizsgáztam belőle, s alternatív statisztikai szemináriumokon – igazságügyi statisztika, demográfia – is részt vettem egy-egy félévben. Ezen kívül, a később elvégzett gazdasági főiskolán is tanultam statisztikát két féléven keresztül, és szigorlatoztam belőle. Összesen, tehát, öt szemeszteren át tanultam statisztikát.

Filozófiát két féléven keresztül tanultam a jogi karon, vizsgáztam belőle, s alternatív filozófiai szemináriumot is hallgattam fél évig. Összesen három szemesztert foglalkoztam filozófiával.

A kreditátviteli kérelemhez mindkét korábbi képzési helyről be kellett szereznem hitelesített tantárgyi tematikákat filozófiából illetve statisztikából, valamint a hitelesített indexmásolatokat is kellett csatolnom mindkét helyről.

És azt kell mondanom, szinte leküzdhetetlen akadályt jelentett ezek beszerzése három hét alatt. Tanulmányi hivatalokat és tanszékeket hívogattam. Napokon át. Nem vették fel a telefont. E-maileket írogattam. Személyesen jártam a nyakukra. A tanulmányi hivatalok rendkívül dolgozóbarát nyitva tartással üzemelnek: hétfőn, szerdán 9-12 óráig, illetve 13-15 óráig, péntekenként pedig 9-12 óráig tartanak nyitva. Általában. A tanszéki ügyfélfogadások még ennél is siralmasabbak. Egy csomó pénzt elköltöttem – hitelesített tematika félévenként ötezer forintért, lehet számolgatni –, mire kisírtam a dokumentumokat, amelyeknek elvileg rendelkezésre kellett volna állniuk, és amelyek kikérése jogomban állt volna.

Az új képzési hely pedig előírta a kreditátviteli kérelem leadásának feltételeként, hogy miután minden dokumentumot beszerez a hallgató, az illetékes tanszék vezetőjével egyeztetni kell, és személyes javaslata (aláírása) szükséges a kérelem leadásához. Azt már nem is említem, hogy maga a kérelem beadása is díjköteles.

Nem kevés pénzért filozófiából olyan tematikát kaptam, hogy az új képzési hely illetékes tanszéke visszadobta a kötelező szakirodalom felsorolását hiányolva, s emiatt nem javasolt mentesítésre. Statisztikából pedig csak az előadások látogatása alóli mentesítéshez járult hozzá a tanszékvezető, nem zavarta, hogy előtte egy gazdasági főiskolán szigorlatoztam belőle (meg a többi), s most egy olyan helyen vagyunk, ahol a statisztika távolról sem tartozik a főprofilba.

Az csak hab a tortán, hogy amikor az új képzési helyen ügyet szerettem volna intézni, s odamentem a félfogadási idő kezdetére, el akartak küldeni, hogy „majd a következő szünetben” (azaz másfél óra múlva) jöjjek vissza, mert „most éppen az intézményvezető úrral beszélgetek”. Mondtam neki, hogy tegnap ő mondta, hogy mostanra jöjjek, illetve már így is két órát kések a munkahelyemről, hogy személyesen adjam le, amit a mai világban elektronikusan kellene küldözgetnünk. Az ügyintéző továbbra is értetlenül nézett rám, miért nem értem meg, hogy most az intézményvezetővel beszél, vele foglalkozik, ami legalább másfél óráig fog tartani. Mondtam, hogy az én ügyem csak annyi, hogy itt hagyok pár papírt. (Azt csak gondolatban tettem hozzá: én vagyok az ügyfél, aki nem keveset fizet azért, hogy itt tanuljon, és bizonyos ésszerűséget elvár a rendszertől, de egyelőre még nem látja.) Az intézményvezető hamarabb átlátta a helyzetet, felállt, hogy nem probléma, visszajön később. Az ügyintéző még mindig hüledezett, amiért nem aléltam el rögtön, és hátráltam ki a helyzetből. Hasonló tántoríthatatlanságra volt szükségem minden alkalommal, amikor a szükséges dokumentumokat beszereztem.

Elvileg eredeti dokumentumokat kellett volna csatolnom, de a színesben szkennelt, küldözgetett és nyomtatott dokumentumokat is befogadták, hiszen az olyan, mintha… Tényleg! Ezt a „hivatalos” tájékoztatást kaptam a tanulmányi ügyintézőtől.

És hogyan is kellene ennek működnie?

A bolognai rendszer egyik fő attribútuma és előnye az átjárhatóság (lenne). Itt pedig most minden van, csak átjárhatóság és átláthatóság nincs.

A férjem a kilencvenes évek végén Írországban végezte az egyetemet, de közben egy évig Németországban tanult Erasmus program keretében. Amikor Németországból visszatért Írországba, az ír egyetem tanulmányi hivatala megnézte a számítógépes rendszerében, mely tantárgyakat számíthatja be, és milyen tárgyakat kell még felvennie a férjemnek. Az egyetemek ezt egymás közt megoldották, átlátták, mivel a rendszereiket úgy alakították ki, hogy erre alkalmasak legyenek. Ennek több, mint tizenöt éve. Magyarországon mikor láthatjuk a bolognai rendszer előnyeit is?