Ugye ismered a szituációt: mész az utcán, az orrod alá dugnak egy szórólapot, rá sem pillantasz, csak elrohansz mellette. Meg sem nézed, észre sem veszed, sőt, még idegesít is. Vajon hány lehetőséget ad az élet naponta, melyek mellett ugyanígy elsuhansz?

Van egy olyan nézet, miszerint az embernek naponta legalább egy olyan gondolata van, amiből milliomos lehetne. Stanley Milgram szociálpszichológus szerint pedig a világon bármely ember maximum 6 ismerős távolságra van tőlünk (mára, az információs társadalomban ez a szám még kevesebb lehet). Tehát egy jó ötlet, egy jó kapcsolat - és máris közelebb vagyunk az álmunk megvalósulásához!

Egy könnyű és egyszerű kísérletet ajánlok, Pam Grout E2 című könyvéből. Találjunk ki bármit, ami látható az utakon. Barna autó, piros cipő, madártollak, bármi lehet. Koncentráljuk figyelmünket erre és számoljuk meg néhány napon keresztül, hogy mennyit sikerül belőle észrevennünk. Biztos, hogy jó néhányat látunk belőle, pedig látszólag korábban, hetek alatt egy sem jött szembe. Annyi történt, hogy máshová fókuszáltuk a figyelmünket. A VAN-ra figyeltünk és nem arra, ami nincs. A titok abban rejlik, hogy az életünkben is azokra a dolgokra figyeljünk, ami van, amiért hálásak lehetünk, ne pedig arra, ami hiányzik. Engedjük meg, hogy belépjen az életünkbe az, ami a szívünk vágya, de ehhez nem a félelmeinkre kell koncentrálni, mert félelemből csak félelmet és hiányt tudunk létrehozni. A szeretet, a bőség energiáira hangolódva viszont azt vonzzuk be, ami jó, ami boldoggá tesz.

Ha megengedjük magunknak a lehetőségeket, akkor előbb-utóbb (attól függ, mennyire engedjük meg) beköszönt az életünkbe. Új munka, új hobbi, új lakás vagy párkapcsolat, esetleg új barátságok? Minden lehetséges! Úgy, ahogy megteremtettük a jelenlegi helyzetet - mert minden, ami most van, a korábbi gondolataink, cselekedeteink lenyomata - úgy meg tudunk teremteni ennél jobbat, szebbet, boldogabbat is!

Néhány éve nagyon boldogtalan voltam. Esténként, mint egy kivert kutya, vinnyogva sírtam a takaróm alatt. Magányosan, kilátástalan helyzetben voltam. Semmi olyan nem volt az életemben, ami boldoggá tett volna. Aztán nézőpontot váltottam és beindultak a dolgok. Új barátságok vártak, teljesen új társaságom lett. Lehetőségem nyílt arra, hogy írjak. Jobb munkahelyem lett és egyre jobb fizetésem. Lehetőségem nyílt arra, hogy tanuljak, fejlődjek. Lett párkapcsolatom is - erre utóbb én mondtam nemet, de ez is jó lecke volt arra, hogy tudjam: ha valamit létrehozok az életemben és mégsem szeretném, vagy nem pont úgy, akkor mondhatok nemet és újratervezhetem az egészet.

Valójában az élet egy nagy társasjáték, amiben nincs két egyforma karakter és ráadásul a grafikája is eszméletlen jó! Vegyük hát észre a jó dolgokat, legyünk hálásak és engedjük be a lehetőségeket az életünkbe! Mert olyan nincs, hogy nincsenek lehetőségek!