A létezésünk egyik legmeghatározóbb motorja a szeretet. Elcsépelt közhely, lerágott csontként tekintenek rá néhányan, főleg akik nem képesek szeretetet adni vagy fogadni. Pedig a szerelem vagy szeretet milyensége és mértéke határozza meg a mindennapjainkat. Hatással van a kedvünkre, a teljesítményünkre, a kisugárzásunkra, az energiaszintünkre, a céljaink meghatározására és végrehajtására. Mindenki vágyik a szeretetre. Valaki jobban, valaki kevésbé, valaki csak éhes, de valaki mohó.

A szeretetéhség egy természetes dolog, mint a gyomori éhség. Vágyom a szeretetre, megkapom, fogadom, jóllakom vele, nem követelem tovább. Elégedetten nyugtázom, hogy jól vagyok, holnap újra megkaphatom, így képes vagyok vállalni a következményeit is, mert határozottan megérte részt venni ebben a pozitív kölcsönhatásban.

A szeretetmohóság másról szól. A szeretetmohó emberek folyamatosan szoronganak. Üldözöttnek érzik magukat, menekülnek valakihez, aki némi biztonságot nyújt rövid időre, de képtelenek jóllakni, mert féltik a jövőbeni pillanatokat. Minél mohóbban vágynak a szeretetre, annál erősebb bennük a hatalmi vágy, az ellenőrzés alá vonás, ezáltal egyre kevésbé szerethetők, vagy egyre kevésbé képesek szeretetet adni. Már nem a kölcsönös szeretésről van szó, hanem hatalmi játszmákról. Ezek az emberek nem képesek kordában tartani a mohóságukat, követelőznek, zsarolnak és önző módon viselkednek. Próbálnak megfelelni mindenkinek, de eközben azt akarják, hogy minden úgy legyen, ahogy ők szeretnék. Kettős érzés dúl bennük. Szeretnének megszabadulni ettől a kóros függőségtől, ami a társukhoz köti őket, de közben rettegnek az egyedülléttől. A mohó ember egyszer azt közvetíti a társa felé, hogy jó, erős és jót akar, máskor pedig hogy gyönge és rossz, aki nem is érti, miért szeretik.

Folyamatosan őrli magát, úgy érzi, a világ összefogott ellene, mindenki hibás az életben ezért az állapotért, csak ő saját maga nem. Belül azt érzi, nem szeretik, nem szerethető vagy csak kihasználják.

Képtelen szeretetfogadásra, mert a kisördög rendszerint motoszkál benne, hogy újra csak kihasználják. Ellenséges, bizalmatlan, folyamatosan haragszik a társára, mégis görcsösen ragaszkodik. A szeretetmohóság tehát összefügg a kishitűséggel, a tehetetlenséggel, a szorongással és a hiányérzettel.

A szeretetmohó emberek nem tudják, hogy szeretetmohók. Nem ismerik el, ha szembesítik velük a mohóságot, nem ismerik el, hogy talán mégsem szeretnek ők sem annyira, mint ahogy azt kommunikálják.

Rendszerint védekeznek.

Ennek az önvédelemnek négy jellegzetes módja van:

1. A pozitív érzelmek megszerzése és átélése.

Mottó: Ha szeretsz, akkor nem fogsz bántani.

A szeretet ebben az esetben csak egy eszköz, mindenáron kicsikarni a pozitív érzést, mert akkor érzi jól magát a mohó a saját bőrében.

2. Önalávetés

Mottó: Ha beadom a derekam, nem fogsz bántani.

Alkalmazkodik a társához, igyekszik megfelelni mindenben.

3. Hatalomszerzés

Mottó: Ha hatalmam van, senki nem bánthat.

Igyekszik uralkodni a társa felett, így ellensúlyozza a tehetetlenséget és a kiszolgáltatottságot.

4. Visszahúzódás

Mottó: Ha visszahúzódok, nem érhet bántódás.

Távol tartja a párját magától, folyamatosan ellöki őt, minél jobban szereti őt a párja, a szeretetmohó annál jobban szorong.

(Inspiráció: Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig)