Érdekes beszélgetés részese lettem, bár örültem volna, ha nem vagyok tanúja. Egyrészt azért, mert tele lettem újabb kételyekkel, mintha nem lett volna elég a magam terhe, másrészt, mert mások szájából hallottam olyan gondolatokat, amelyeket én napról napra igyekszem magamban elfojtani.

Egy bevásárlóközpont próbafülkéjében szenvedtem magamra épp az aktuális típusfarmert, megküzdve a magam démonjaival, mikor a következőket hallom:

- Nézd meg, nézd ezt itt, ezt a hájas hasat! És a seggem? Nézz rám, olyan vagyok, mint egy bálna, hogy tud velem lefeküdni? Mondd meg, vajon ő is hány tőlem, ahogy én magamtól? Tudod, ha őszinte akarok lenni, egy percig sem csodálkoznék, ha mások után koslatna és elfordulna tőlem. Nem lát mást a szex alatt rajtam, csak csíkokat a bőrömön, lehet, hogy zebrának hív a hátam mögött? Én akarok évfordulós szexi fehérneműt? Én, aki inkább nevetséges vagyok, mint szexi? Játszhatom a dívát, miközben minden második poszttal az arca elé tolnak valami fitneszmodellt, mert manapság még a k..va hüvelygombára készült ecsetelőt is ezekkel adják el… Hagyjuk az egészet a p…ba!

Így váltakozott az elkeseredett és haragos stílus a próbafülkében. Két, velem egykorú lány volt tőlem jobbra. Ahogy tuszkoltam magamra a legkevésbé sem S-es nadrágot, magamra ismertem. Mintha magamat hallottam volna, ahogy kifakadok édesanyámnak és a testvéremnek. Hányszor és hányszor megtörtént már, hogy ütöttem a hasam és szidtam magam! Hányszor és hányszor vált a lovaglónadrág hirtelen cicanacivá, hányszor és hányszor hessegettem el ezeket a ki nem mondott gondolatokat, mert ha kimondtam volna, akkor a szívembe mar a tudat, hogy mindenkinél van jobb és szebb, nálam meg pláne!

Vajon a férfiak tényleg ugyanazt látják rajtunk, amit mi? Vajon a megcsalások nagy százaléka a tökéletes testek hajszolása miatt van? Vajon a tökéletes, 90-60-90-es nőket is unja valaki?

Rengeteg kérdés kavarog bennem, amiket itt fel sem teszek.

A barátnőnek a próbafülkében egy ideig nem jutott szó, csak röhögcsélt zavarában, majd annyit nyögött ki:

- Tudod, hogy mindez nem számít, így szeret, ahogy vagy. Bármekkora lennél is, így szeretne. Ha meg akar csalni, így is, úgy is megteszi.

Vajon a barátnőnek igaza van? Vajon a léleksimogatás a megfelelő stratégia? Vajon ettől a mondattól megnyugodhat valaki, aki egyébként utálja magát?

Megnyugodhat. Talán. Ideig-óráig. Maximum a következő évfordulós vásárlásig.

(Az írás 2016. augusztus 25-én jelent meg.)