Megmentettem egy kutyát. Tegnap este kitört a vihar, amit egyébként nagyon szeretek a meleg, száraz lakásban ülve hallgatni. Csakhogy a dörgés mellett egy közeli hang is felsejlett, méghozzá egy kutya szűkölése. Kimentem és ott volt: közepes testű, fekete, szépséges kis kutyus. A vihar elől menekült szegény. Ki tudja, meddig futott volna, ha nem hallom meg. Hívtam, bejött, megtörölgettem. Kedves, okos állat, jó minőségű nyakörvvel, aki ismeri a vezényszavakat, pacsit ad, ül, fekszik, hívásra jön, biztosan nem lehet kóbor. De akkor mihez kezdjek vele? Nem indulhatok el vele a viharban az állatorvosi rendelőig este 9-kor, ráadásul nincs autóm, se pórázom, a kutyát sem ismerem, nem tudom, hogy reagál dolgokra. Azt nyilván azonnal láttam, hogy békés jószág. Egy kutya nem tud hazudni, azonnal látszik a testbeszédén a hangulata. Tudtam, hogy bántani nem fog, de kerültem a hirtelen mozdulatokat, az álla alá nyúlkálást, a nyakörv hirtelen megfogását - ezeket sok kutya nem szereti. Bezzeg a simogatást! A kis kéjenc, abból korlátlan mennyiséget képes volt elviselni.

Szerencsére a szomszédunk polgárőr, rögtön őt hívtam telefonon. Öt perc alatt itt volt, de a kutyát nem ismerte fel. Hívta az állatmentőket. Egy kedves fiatal férfi érkezett, szintén pár perc alatt, egy chipolvasóval. Jó hír, hogy a kutyának volt chipje és regisztrálva is volt, így pillanatokon belül kiderült a neve, címe, telefonszáma. A szomszéd utcából lógott meg a kis csibész. A gazdik viszont nem voltak otthon. Úgyhogy vártunk. Üzenetben értesítették őket az állatmentők. A kis szökevénynek fogalma sem volt arról, hogy ő éppen el van veszve. Lefeküdt, szundizott. Aztán megérkeztek a gazdái, egy kedves fiatal pár. Látszott, hogy szeretve van ez a kutya. Kiderült, hogy van neki egy jó kis pincéje, ahová bemehetett volna, csak elfelejtette a kis butus. Vagy annyira bepánikolt a vihartól, hogy nekiiramodott ész nélkül. Mindegy. A lényeg, hogy már otthon töltötte az éjszakát.

Ami a tanulság a történetben: nagyon fontos, hogy minden kutyában legyen regisztrált chip, friss adatokkal! Kutyás gazdiként ezt feltétlenül ellenőrizzük, mert van, amikor az állatorvos nem regisztrálja a chipet. Akkor pedig hiába van beültetve a kutyába. Sajnos hazánkban még mindig nagyon sok kutyának egyáltalán nincs egyedi azonosítószámmal ellátott chipje, annak ellenére, hogy elvileg kötelező - sok más téma mellett erről is ITT beszélgettünk egy neves kutyaviselkedés-szakértővel. Sajnos a nagyobb viharok idején, illetve különösen szilveszterkor, a hatalmas durrantások, petárdázások közepette nagyon sok kutya bepánikol és fejvesztve menekülni kezd. Az állatvédő szervezetek az év első napjaiban éjszakázva, a netet bújva, a telefonokat kapkodva próbálják meg a kétségbeesett gazdikat és a talált kutyákat összepárosítani. Vannak, akik soha többé nem jutnak haza, mert éppen egy forgalmas főút felé sikerült iramodniuk. Felelős gazdi nem kockáztat - fontos, hogy a kutya chipelve legyen, illetve jó, ha telefonszámos bilétája is van.

Ha pedig kutyát találunk, az első dolog a nyakörv ellenőrzése legyen, hátha van rajta biléta. A második a chip leolvasása - ezt orvosi rendelők, állatmentők, állatvédők tudják megtenni és ellenőrizni a szám alapján a nyilvántartó rendszerben. És akkor az ilyen lógások jó esetben happy enddel zárulnak!