Nemesi ősök, szerelmi és lírai tehetség, testőrség, milánói várőrtisztség, kaszárnyaélet és a Magyar Tudományos Akadémia. Mindezek helyet és szerepet kaptak Kisfaludy Sándor nem éppen unalmas életében. Ismerkedjünk meg röviden a 19. század elejének egyik sztárköltőjével.

„Az életnek tengerében

  Két örvény van: szív és ész;

 A kettőnek egyikében

  A jobb ember könnyen vész.

Az ész ezer bajt okozó; -

  Ezt el lehet kerűlni;

A szív, minthogy ragadozó,

  Könnyű benn elmerűlni.

Engem a sors forgó szele

Ez örvénybe csapott bele;

  S elragadt ez engemet -

  A szív szerzi vesztemet.”

Írja Kisfaludy Sándor, a részben önvallomásként is felfogható Himfy-dalok egyikében.

Ki volt Kisfaludy Sándor?

Az idősebb generáció valószínűleg még emlékszik a költő nevére és főművének címére is, hiszen nagy- és dédszüleink irodalomóráinak részét képezte a Himfy-dalok olvasása és memorizálása is. Ma már kevéssé örvend nagy népszerűségnek a költő, holott életútja, virtusos jelleme egy nem mindennapi karaktert vázol fel. Kisfaludy Sándor nemesi családból származott, jogot és bölcseletet is tanult, később katonai pályafutása is sikeres volt. Azonban mindennél nagyobb hírnevet a női szíveket mesterien rabul ejtő életművész költőként szerzett. Szerelmi kalandjairól, hódító szenvedélyéréről legendák keringtek, mindez hazaszeretettel és a duhaj szórakozást sem megvető életvitellel párosult.

Katonatiszti pályáját mindvégig sokszor botrányos szerelmi kalandok kísérték, amelyek Kisfaludy Sándor számára a lírai ihlet forrásait is jelentették. A szerelmi ügyek mellett a költő folyamatosan építette fel széles európai kulturális műveltségét, nem véletlen, hogy legismertebb műve, a Himfy-dalok formavilága is az olasz költőt, Petrarcát idézik. Kisfaludy Sándor franciául és olaszul is beszélt, a 18. század végi Bécs művészvilágával is szoros kapcsolatot tartott fenn. A költő nagy álma, hogy a bécsi magyar testőrgárda tisztje legyen, 1793-ban valóra is vált, azonban a nyugodtabb, megállapodott élet megvalósításának gondolata is foglalkoztatta. Miután összeférhetetlenségi és egyéb politikai okoknál fogva kizárták a testőrségből, katonai pályafutása nem ért véget. A földbirtokos gazdálkodó életformát házassága megkötése után alakíthatta ki. Mindez többszöri leánykérést követően, Szegedy Rózával történő házasságával, ha nem is hosszú ideig, de megvalósulhatott. A Himfy-dalok születése sokban köszönhető Szegedy Róza visszautasító, az első házassági ajánlatra nemet mondó válaszának is, mert ez a kudarc megviselte a szerelmi sikerekhez szokott költőt. Életében Kisfaludy Sándor sokat tett a magyar kultúra fellendítéséért. Öccse, Kisfaludy Károly is költő volt, nevéhez fűződik a később megalapított Kisfaludy Társaság, amelynek később Kisfaludy Sándor is tagja lett. A költő jövedelméből nagy összeget ajánlott fel egy magyar zsebkönyv, az Aurora megalapítására. A Magyar Tudományos Akadémia nyelv- és széptudományok osztályának rendes tagja is volt, fontos szerepet vállalt a balatonfüredi kőszínház működtetésében is. Kisfaludy Sándor katonai, költői és szerelmi élete is egy hatalmas hőfokon forrongó, lobogó személyiség képét mutatja. Ma már nehéz elképzelni, hogy hogyan is születhettek sokszor az élet és a halál szűk mezsgyéjén egyensúlyozva ilyen nagyszerű versek. Bizonyára sok nő, asszony és feleség szeretne ma is ilyen rajongva szerető és szenvedéllyel élő férfiút magának. Ha ilyen vagy ehhez hasonló vágyálmaink vannak, akkor nincs más lehetőségünk, mintsem a Himfy-dalokat fellapozni, erőt és vágyat meríteni Kisfaludy Sándor szerelmi lírájából. Az idézet a Himfy-dalokból való.

35. Dal

A virágok szép nemében

  A rózsa legjelesebb;

A csillagok seregében

  A nap legfelségesebb.

Ily szép virág a szerelem

  Az életnek kertjében;

Ilyen nap, ily fejedelem

  Az örömök egében.

Boldog, kinek e nap fénylik,

Kinek ez a rózsa nyílik!

  E nélkül a kert csak gaz;

  Ama nélkül nincs tavasz.

(Nyitókép: badacsony.com)