1966. december 15-én hunyt el Walt Disney, a mesék királya, akinek művei nélkül kevesebb lenne a világ.

Nagyon szeretem a meséket, bár az igazat megvallva, a modern kori mesék már nem villanyoznak fel, hisz semmivel sem különbek a kereskedelmi televíziók híradójától. Gyilkolnak, ármánykodnak manapság a mesékben is, ahogy az életben, ritkán győz a jó. Fejetlen félszörnyek küzdenek nyáladzó robotokkal, és „mutatnak példát” arra, hogyan lehetsz idő előtt gonosz és szörnyeteg.

A Walt Disney-produkciók közül a legkedvesebb számomra az Aladdin. Meggyőződésem, hogy ez a mese nem gyerekeknek való, ők még nem értik. Nem értik a poénokat sem, a mese valódi lényegét sem. A legtöbb gyermek – hála Istennek – nem tudja, milyen a mélyszegénység, milyen lopni az éhségtől vezérelve és egy almán osztozni azzal, akit szeretsz. Ez a mese nekünk, felnőtteknek való, mert mi látjuk a közélet jelenségeit, a gonosz mindennapi megnyilvánulásait, tudjuk, hogy lassan annyian éheznek, mint amennyien nem, de bízunk, hogy az esetlen, ámbár csupaszív fiú szerencséje nem csak mesebeli, hanem bármelyikünk ajtaján kopogtathat bármikor.

Walt Disney meséi oly tökéletesek, oly márcosak, a megkoreografált történetek és tökéletesen megtervezett szereplők amellett hogy a szívünkbe férkőznek, kételyeket és tudatalatti blokkokat is létrehoznak bennünk.

A hercegnők dús, hosszú haja, 90-60-90-es méreteik, a hatalmas szemeik, tiszta tekintetük magával ragadó. Kislányként és felnőttként is csodáljuk őket. Nincs olyan kislány vagy épp nagylány, aki nem irigyelné egyiket vagy másikat. Átlagos kinézetű, netán csúnyácska kislányokat tévútra vihet, mert a mese számukra nemcsak mese, hanem a vágyott élet mintaképe.

Sokat csacsogok a barátnőimmel, s mindenki ezt vallja. Egyeseknek Jázmin hercegnő fizimiskája a favorit, másoknak az egyetlen barna hajú Disney-hercegnő, Belle a Szépség és a Szörnyetegből az, akinek a bőrébe szívesen bújna. De alapvetően így van ez jól. A szép emberek mindig jóérzést keltenek bennünk, és inkább csodálatot szeretünk érezni, mint megvetést. Egy egészséges önértékeléssel rendelkező családban nevelkedett kislány életében nem hagy mély nyomot a hercegnő külseje, de mindenképp ösztönzőleg hat, hogy inkább hasonlítson Hófehérkére, mint Fionára a Shrekből. A baj azzal van, ha valaki nem tudja a mértéket és pl. Barbievá operáltatja magát. De beteg emberek mindig lesznek, mesékkel és mesék nélkül is.

A világ leghíresebb rajzfilmkészítője és producere nekem sokat adott, és bizton állítom, hogy nem én vagyok az egyetlen. Hacsak órákra is, vagy akár egész estét betöltően, de műveivel sikerült kirepíteni a való világból, ami gyermekként a csúfolódástól volt hangos, felnőttként pedig a mocsoktól ragadós. A mai napon rá emlékezem az egyik legkedvesebb idézetemmel:

- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.
- Melyik az a rész?
- Az, amikor te meg én mi leszünk.