“értékegység”

Aki úgy írt az őszről, ahogy senki más: Márai Sándor

Márai Sándor amolyan igazi őszi író. Négy évszak cím alatt összeállított életbölcsességei, gondolatai át- és végigvezetnek a hónapok és évszakok váltakozásán. Az író e három őszi hónap hangulatában minden benne felmerülő kérdésről, kétségről, érzésről ír. Az akár naplóként is olvasható rövid írások egy minden szépre és különösre fogékony ember magával ragadó életérzései. Márai Sándor őszi életképei bepillantást engednek az esős, októberi pesti szerkesztőségekben dolgozó, majd az utcán sétáló ... tovább

Kár, hogy az emberek nem olyanok, mint az állatok

Míg mi egymást öljük, tapossuk, minősítjük, alázzuk, néha nem ártana belenéznünk egy kutya tiszta, hűséges, önzetlenséget sugalló szemébe. Akit egy szeretetre vágyó állat tekintete sem hat meg, az teljességgel menthetetlen.     tovább

Az utolsó magyar király még bízott bennünk

Az a lényeg, hogy egy olyan ember, aki származásilag egy csepp magyar vérrel sem rendelkezett, ilyen szépen nyilatkozott rólunk. És nem ő volt az egyetlen. tovább

Gandhi a lelkiismeretről

A lélek hangját, azt a belső házmestert viszont nem lehet elhallgattatni. tovább

Domján László és a siker

De ha minden esetben felállunk és továbbmegyünk, megpróbáljuk újra és újra, előbb-utóbb sikerülnie kell!   tovább

Bízz a "szárnyaid" erejében!

Mégis megyünk előre, mert érezzük, ez a jó irány, és bízunk magunkban, s abban, hogy a világ erői is mellénk állnak. tovább

Fájdalom és boldogság minden félmosolyban

Ahogy a szem a lélek tükre, úgy az arcunk az életünké.   tovább

Kondenzcsíkként húzunk el egymás mellett

Elmegyünk egymás mellett, nincs időnk egymásra, valójában nem is törődünk egymással. Ez a mai kor egyik legnagyobb betegsége.   tovább

Bennünk is békének kell lenni

A mai idézet természetesen mindenféle békére igaz. A szépségkirálynő-jelöltek által hangoztatott világbékére - melyben nem igazán hiszek -, a szűkebb pátriánk ellentétes érdekű csoportjai közötti békére, de leginkább a saját belső békénkre.   tovább

Semmi nem mérhető a megbántott nő haragjához...

Megindul a kisagyamtól a tarkóm felé az indulat, s ha a zenitre ér, robbanok. Metszően, kegyetlenül, igazságtalanul tombolok. Nem fordul elő gyakran, de ha megesik, biztos vagyok benne, hogy még az ördög is visszavonulót fúj a pokolban...  tovább