A lelki életünk és a fizikai állapotunk is olyan, mint egy kert: folyamatosan gyomlálni kell. Palántákat ültetni, felnevelni fává kitartással, türelemmel, elszántsággal. A meseterápia kapcsán sem ígérem soha, hogy egy mesét elolvasunk együtt, aztán 180 fokos fordulatot vesz a kliens élete. Apró lépésekben tudnak beépülni a szükséges változások. tovább

Persze vannak rizikófaktorok az életben, és vannak ebből kifolyólag kialakuló betegségek is. Stressz, hasi elhízás, magas vérnyomás, cukorbetegség, magas koleszterinszint és még sorolhatnánk. tovább

Néha jó kicsit egyedül lenni, viszont ha túlzásba visszük mások társaságának bojkottálását, komoly testi és lelki problémáink alakulhatnak ki. Volt egy viszonylag hosszabb időszakom, amikor nagyon elszigetelődtem a külvilágtól, otthonról dolgoztam, alig éltem társasági életet. Talán ez volt a legnehezebb korszakom, már-már depressziós voltam, sokáig kerestem a megoldást, hogyan lehetne jobb a hangulatom, aztán rájöttem, hogy túlságosan bezárkóztam. tovább

Régen volt, szép volt, évezredekig tartott, de úgy tűnik, egyre kevesebb szükség van rá. Naplóírás, hosszú, viaszpecsétes levelek, sok-sok millió könyv, amelyet először kézzel vetettek papírra. Pedig grafológusok és neves agykutatók is azt állítják, hogy rendkívül fontos a lelki, szellemi harmóniánk számára a kézírás. tovább

Ehhez is, mint mindenhez az életünkben, a leglényegesebb, hogy ismerjük önmagunkat. Az asztrológiában vágyainkat, a boldogsághoz vezető utunkat a Vénuszunk jelzi. Habár a Holdunk helyzete itt sem elhanyagolható, mert lelki szükségleteink is igénylik a törődést. tovább

De a tágabb környezetünk is tele van az életükért, a tetteikért felelősséget nem vállaló, sőt, minden problémájukért másokat okoló emberekkel. Mintha nem akarnának felnőni, mintha folyamatosan keresnék az „óvónénit”, a „nagytesót”, az „aput-anyut”, aki megvédi őket, megbocsát nekik, legyenek akár már 30-40-60. A világ pedig ezt még erősíti is. A reklámok azt szajkózzák, hogy „mert megérdemled”, „neked jár”, „te vagy a legjobb”, a „legtöbb mi adható”. Felnőtt emberek erősítik az infantilizmust... tovább

Évekkel ezelőtt, de már azután, hogy részt vettem az Agykontroll továbbképző tanfolyamán, az Ultra képzésen, ahol megtanultunk vizet programozni, volt egy nagyon furcsa élményem. Az egyik unokaöcsém beteg volt, lázas. Nagyjából 2-3 éves lehetett, még nem beszélt mondatokban. Rám nézett és azt mondta: víz. Óh, tényleg, én tudok vizet programozni! Megcsináltam, megitta és tényleg jobban lett. Lehet vitatkozni azzal, hogy ez valóság-e, vagy sem, de amivel kevésbé lehet vitatkozni, az a tudomány. tovább

Olyan önkorlátozó hiedelmeink vannak, amikről sokszor nem is tudunk. Hogyha ezeket kordában tudjuk tartani, akkor már egy olyan valóságot tudunk teremteni magunk köré, ami által olyan embereket, olyan helyzeteket és dolgokat vonzunk be magunkhoz és tehetünk az életünk részévé, ami a továbbiakban minket szolgál, és a javunkra válik. Ahhoz, hogy lépni tudjunk, sokszor bátorságra van szükség. tovább

 Miért szeretek olyat, aki engem nem? Miért nem működöm azzal, akivel egyébként működnöm kellene? Miért nem tüzel fel valaki, aki mindenki mást feltüzel? Miért nem tudok társkeresőn ismerkedni? Miért untatnak a kedves, cuki férfiak? Na, nyilván választ senkitől nem kaptam meg, hisz magamban kellett keresnem. Neki is láttam, és elkezdtem foglalkozni magammal. tovább

A férfiak ostobák és érzelmileg sivárak – hajtogatják egyesek (persze mi nem így gondoljuk). Azonban ha belegondolunk, nem csodálkozhatunk azon, hogy az érzelmeiket nem tudják olyan jól kifejezni, hiszen kicsi koruktól kezdve arra nevelik őket, hogy legyenek kemények. Ha egy kisfiú leesik a fáról, mit mondanak neki? Katonadolog, ne sírj! Szegény nem meri kimutatni, ha fáj neki. Ha egy kislánnyal történik ugyanez, öten körülugrálják és nézik, kérdezgetik, hogy nem görbült-e akárcsak a haja szá... tovább