Vona-Szabó Kriszta
„Akinek akarata van, azt vezeti a Sors, akinek nincs, azt vonszolja.” (Bozzay Margit)
Hát, akaratom az van, s nem igazán szeretem, ha vonszolnak. Nem fogadom el a készen kapott paneleket, saját véleménnyel dolgozom. Mondatokra vadászok magamban és a világban is. Fonákosan gondolkodom, szórakoztat az (ön)irónia. Fáraszt az ostobaság és a szűklátókörűség. Legnagyobb motivátorom a fiam, a férjemtől pedig rengeteget tanulok.
Rettegek a békáktól. Nem szeretem a zellert és a porcukrot a süteményen. Szeretem a kóla zérót, a testes szekszárdi vöröset, a sziklának csapódó tenger hangját és a papírboltok illatát. Hiszek az évezredes értékekben. Meggyőződésem, hogy amit belül hordozunk, azt megteremtjük kívül is. A körülöttünk lévő világ rossz és jó; kegyetlen és barátságos; felszínes és értékes; fekete és élénk. Hétről hétre bemutatom, ahogy én látom. Csatlakoztok?
Legutóbbi cikkek
Szebben nem is lehetne megfogalmazni azt a teljesen jogos, ám értelmetlen érzést, ami a bosszú.
továbbIgen. Bizonyos szavak öröké melengetnek. Bizonyos szavak örökké fájnak.
továbbHa valaki kérdezné, mi történt veled. ;)
továbbÖsszeállítottunk egy kis listát arról, hogyan is néz ki egy átlagos édesanya hétvégéje. Mielőtt bárki mártírsággal vádolna bennünket, azért leszögezzük, hogy természetesen nem minden hétvége ilyen „rakkolós”, s nem várjuk a béke Nobel-t sem azért, mert pihegő keblünkre öleljük az egész családot. De azért azt minden gyakorló anya, feleség elismeri, hogy az alábbi lista nagy mennyiségű, higítatlan valóságot tartalmaz.
továbbTörtént egyszer, hogy két holland hölgy az USA-ban nyaralt, s egy forró napon lementek a beach-re. Ám oly forró volt az a nap, hogy a bikinifelső is égette a bőrüket. Nosza, megszabadultak hát a zavaró textiltől, s egy szál felsőhámban élvezték a jó időt. Amerikában azonban nem lehet csak úgy monokinizni. Jött is a szigorú úszómester, történetesen egy férfi, s felszólította a hölgyeket, tegyék el a közszemlére nem valót, mert az ő országukban tilos csak úgy bimbót villantani.
továbbHa teszel érte. Álmodozni könnyű, élni az álmokat nehezebb. De nem lehetetlen.
továbbFélünk egymástól, félünk a hatalomtól, a hatóságoktól, a kiszolgáltatottságtól, a létbizonytalanságtól. Stresszelünk az elvégzendő munka, a határidők, a befizetendők, az elintézendők miatt. Idegeskedünk mások véleménye, mások otrombasága, butasága miatt. Az egész életünk egy nagy félelemfelhő. Csoda, hogy az utódaink ebbe nőnek bele?
továbbErről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Mindig a grandiózust, a nagy áttörést várjuk, a majdan jövő boldogságot. De aztán hirtelen vége lesz, anélkül, hogy éltünk volna.
továbbAttól függ, honnan nézzük az egyedüllétet. Ha hátrányként, hiányként fogjuk fel, akkor magány. Ha átmeneti állapotként, akkor szabadság. :)
továbbA test elmondja, amire a szavak képtelenek, vagy amit szavakkal akarunk leplezni.
továbbPedig mennyivel könnyebb lenne sok minden, ha felelősséget vállalnánk az életünkért!
továbbOrwell elég gyakran forog mostanában közszájon, mert az 1984 című regényének cselekménye és a mai közállapotok között sokan párhuzamot vélnek felfedezni. A fenti gondolata mindenesetre nagyon igaz. Ha nem vagy képes gondolkodni, elemezni, mérlegelni, lélekben meghaltál.
továbbNagy igazság. Bátran szembe kell néznünk mindennel, ami jön.
továbbM. néni jóravaló, kedves teremtés volt. Nagy házzal, szerető férjjel, révbe ért gyerekekkel, révbe ért unokákkal, cserfes, boldog dédunokákkal. M. néni azonban folyton aggódott. Legfőképp saját maga, saját egészsége és élethossza miatt. Mióta az eszemet tudom, ő mindig az orvost várta az asztalra kikészített borítékkal, aztán a diagnózist várta, majd a halált. Kora gyermekkoromtól így volt ez, az elmúlt 30 egynéhány évben folyamatosan.
továbbBizony. A megoldás bennünk van. :)
továbbSokszor ez a nehéz. Szembenézni a gyengeségeinkkel. Mert senki nem akar szembesülni a hibáival, ezért keresi inkább a másét.
továbbSokszor nem csak a szeretteinket, főleg a gyerekeinket akarjuk megvédeni az igazságtól, a valóságtól, hanem saját magunkat is. Pedig az illúziókba menekülés az egyik legkártékonyabb életfelfogás.
továbbLátom magam kívülről. Sokáig azt hittem, ezzel a képességgel mindenki rendelkezik, de a sok szánalmas emberi viselkedés, mellyel eddigi életemben már dolgom volt, meggyőzött arról, hogy ez nagyon kevesek sajátja. Képes vagyok magamra úgy nézni, mintha másvalakit, akár egy idegent szemlélnék, ezért relatíve ritkán csinálok magamból hülyét. Persze megesik így is, de jóval kevesebbszer, mintha nem „látnám” messzebbről, mikor leszek sok vagy kellemetlen.
továbbMert mindig az első réteg a vastagabb, s nem nézünk mögé. Vagy beleesünk abba a csapdába, hogy mások mondják meg, milyennek is kell lennünk, így a látó szemünket becsukjuk, s csak sodródunk az árral.
továbbNem vagyok szőrös-bajszos, keményvonalas feminista, de én sem veszem jó néven az ilyen kijelentéseket. Mert ha nekünk, nőknek a konyhában a helyünk, akkor hol van a férfiaknak? Egyáltalán, hogy néz ki ebben az archaikus kontextusban korunk férfi-nő felállása és szerepe? Ha a nőnek kizárólag fakanállal és porronggyal a kezében kellene léteznie (fenti logika szerint), jogosan várhatná el, hogy a férje szerelje meg a meghibásodott mosógépet és nyírja fazonra a kerti bukszusokat. Hány férj teszi ...
tovább