Napjainkban egész iparágak épülnek arra, az egyedülállók hogyan szerezzenek partnert, hogyan viselkedjenek az első randin, hogyan leszünk képesek megtartani a partnerünket, milyen trükkökkel lehet feldobni a kapcsolatunkat stb. Aztán a szakítás utánra is van legalább 100 motivációs okosság, tréner, előadó, dvd.

Elég jól ismerem magam, így azt hiszem, tisztában vagyok a hibáimmal meg az erényeimmel is. A hibáim kijavításán dolgozom, folyamatosan. Hol több, hol kevesebb sikerrel. De szerintem már az is eredmény, ha nem vagyok notórius visszaeső, vagy ha úgy látom, megint lépnék bele ugyanabba a folyóba, már képes vagyok visszahúzni a lábam a partra. Én házasságban élek 13 éve, ezen nem is kívánok változtatni a közeljövőben, de nagyon sok egyedülálló barátom, ismerősöm van, akik évek óta keresgélnek. Sokszor hiába. Talán nekik is hasznos tanácsokkal szolgál a lifehack.org szerzője, Patrick Banks, aki összegyűjtötte azt a 14 kérdést, melyet fel kell magunknak tenni, mielőtt egy komoly szakítás után belevágnánk egy új kapcsolatba.

1. Készen állok?

Egy kapcsolatot ápolni kell, időt és energiát kell fordítanunk a másikra. Gondoljuk végig, vajon a jelenlegi életvitelünk alkalmas-e az együttélésre. Ha a gyerekeink még nem léptek túl a váláson, ha új munkahelyünk van, vagy épp önmegvalósítási fázisba léptünk, nem biztos, hogy a zsúfolt életvitel alkalmas egy új szerelemre is. Lehet, hogy el kell telnie jó pár hónapnak, míg letisztul minden körülöttünk, s mind a körülményeink, mind a lelkünk készen áll.

2. Tényleg túl vagyok az exemen?

Ezt a kérdést nagyon őszintén fel kell tennünk magunknak. Igazán, mélyen. Ha a válasz nem egyértelmű igen, nem határozott és kemény tagadás, akkor titkon még mindig arra vágyakozunk, hogy „visszacsináljuk” egykori kedvesünkkel a helyzetet. Az azonban soha nem szerencsés, ha „olyan szekér után szaladunk, ami nem vesz fel”, s soha nem alázhatjuk meg magunkat a visszakönyörgéssel. Ám ha úgy érezzük, még nem vagyunk túl a kapcsolaton, semmiképp se egy másikkal próbáljuk az űrt betölteni, mert az soha nem vezet jóra.

3. Mi nem működött korábban?

Talán túl sok áldozatot hoztunk egykori kapcsolatunkban viszonzás nélkül? Vagy hiányzott az őszinteség és mélység? Vagy esetleg a távolság miatt nem működött? Írjunk listát a zavaró, gátló dolgokról, s gondoljuk végig, mit tudunk ebből kiküszöbölni a jövőben!

4. Mi volt jó a korábbi kapcsolatunkban?

Az is nagyon fontos, hogy képesek legyünk felsorolni, végigvenni, mi az, amiben jól tudtunk együttműködni exünkkel. Aki ugyanis nem képes realizálni egy kiegyensúlyozott, boldog kapcsolat ismérveit, az újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat anélkül, hogy tanulna belőlük. Írjunk hát listát azokról a dolgokról is, amelyeket szerettünk magunkban és a másikban!

5. Milyen típusú együttélésre van szükségem?

Vagyis: mennyire gondoljuk komolyan az együttélést? Félünk egyedül lenni, ezért minden(ki) mindegy? Kalandot, jókedvet keresünk? Megállapodnánk végre, összeköltöznénk valakivel? Ha már megvan a potenciális társ, ezeket a kérdéseket az elején tisztázni kell vele. Az nem jó, ha teljesen mást akarunk az élettől, a viszonytól, mert akkor az új partnerünkből is hamar ex lesz.

6. Ugyanaz az értékrendem, mint a másiknak?

Sokan alábecsülik az azonos értékrend fontosságát, de bizony hosszú távon nem működik egy kapcsolat, ha a felek teljesen mást gondolnak a világ működéséről. Egy konzervatív és egy liberális felfogású ember sohasem fog harmonikus kapcsolatban élni, ahogy egy mélyen hívő és egy ateista sem. Az első időszak testi hevének csökkenésével ugyanis egyre fontosabbá válik a közös beszélgetés, közös látásmód, közös program, közös élmények gyűjteménye.

7. Mit várok el a társamtól?

Lehet, hogy támogatásra, biztonságra vágyunk. Lehet, hogy a legjobb barátunkat keressük. Lehet, hogy csak mókás szabadidőpartnerre vágyunk. Ezt is tisztáznunk kell magunkkal. Mert ha tisztában vagyunk a saját vágyainkkal, elképzeléseinkkel, akkor azokhoz tudunk partnert keresni magunknak, s sok csalódástól és „felesleges körtől” megkímélhetjük magunkat.

8. Szeretem magam?

Az egyik legnagyobb közhely, de mint minden közhely, ez is fájóan igaz: hogy akarunk valaki mást szeretni, ha saját magunkat sem szeretjük? Nyilván szerethetjük a partnerünket akkor is, ha magunkkal nem vagyunk megelégedve, de a saját önképünkkel kapcsolatos folyamatos bizonytalanság bizony problémákhoz, feszültséghez vezet. Ha úgy érezzük, nem érdemeljük meg a másik szeretetét, rajongását, vagy nem hisszük el, hogy minket is lehet szeretni, az komoly frusztrációkat eredményez a párunkban is.

9. Mit keresek a partneremben?

Biztonságot? Humort? Odaadást? Kedvességet? Motivációt? Kemény küzdést? Vajon a kiszemelt jelöltünk megtestesíti az elvárásainkat?

10. Vajon a leendő párom képes a legjobbat kihozni belőlem?

Hogy érezzük magunkat, amikor a partnerünkkel vagyunk? Folyamatosan „viselkedünk”, vagy képesek vagyunk önfeledten magunkat adni? Képesek vagyunk kiteljesedni mellette?

11. Valóban érdekel az az ember, akivel randizom?

Mindannyian beleestünk már abba a hibába, hogy mindenáron jól akartuk érezni magunkat a másikkal, de sehogy sem stimmeltünk? Nem akartuk beismerni, hogy nem passzolunk. Hogy unatkozunk, hogy nem megy. Lehet, hogy a másik tökéletes, csak épp nem nekünk. Egy új kapcsolat elején nagyon kíméletlenül végig kell gondolnunk mindent.

12. Büszke lennék a randipartneremre, ha a páromként mutathatnám be?

Nagyon fontos egy kapcsolatban, hogy az ember hogyan érzi magát a partnerével mások előtt. Vajon büszkék vagyunk arra, hogy XY mellettünk van, minket választott (vagy választottuk), s jó érzéssel tölt el bennünket, ha „villoghatunk” vele, avagy nem szívesen megyünk együtt társaságba? Ha egy kicsit is bizonytalanunk vagyunk az „igen”-ben, fussunk!

13. A családom és a barátaim szeretik majd?

Rendszerint a szeretteink annyira ismernek bennünket, hogy azt is meg tudják ítélni – a kívülálló szem objektívebb – választottunk vajon igazán passzol-e hozzánk, vagy a rózsaszín köd feloszlása után sivár és érdektelen lesz az együttélés. Ha sejtjük, hogy a környezetünk, barátaink nem fogadják majd kitörő örömmel az új párunkat, s alkalmasint a fejünkre olvassák téves döntésünket, mérlegeljük, mi a fontosabb.

14. Akarok egyáltalán kapcsolatban élni?

Bár banálisnak tűnik, azért ez is egy igen fontos kérdés. Lehet, hogy annyiszor próbálkoztunk már, s annyiszor égettük meg magunkat, hogy jó időre el is ment a kedvünk a kapcsolatosditól. Csak azért ne menjünk bele egy újabb viszonyba, mert úgy hisszük, csak akkor lehetünk boldogok, ha társ van mellettünk. Ha komfortosan érezzük magunkat egyedül, teljesnek érezzük az életünket szingliként is, vállaljuk hát fel bátran. Előbb-utóbb úgyis kopogtat az, akinek kopogtatnia kell.