Vona-Szabó Kriszta
„Akinek akarata van, azt vezeti a Sors, akinek nincs, azt vonszolja.” (Bozzay Margit)
Hát, akaratom az van, s nem igazán szeretem, ha vonszolnak. Nem fogadom el a készen kapott paneleket, saját véleménnyel dolgozom. Mondatokra vadászok magamban és a világban is. Fonákosan gondolkodom, szórakoztat az (ön)irónia. Fáraszt az ostobaság és a szűklátókörűség. Legnagyobb motivátorom a fiam, a férjemtől pedig rengeteget tanulok.
Rettegek a békáktól. Nem szeretem a zellert és a porcukrot a süteményen. Szeretem a kóla zérót, a testes szekszárdi vöröset, a sziklának csapódó tenger hangját és a papírboltok illatát. Hiszek az évezredes értékekben. Meggyőződésem, hogy amit belül hordozunk, azt megteremtjük kívül is. A körülöttünk lévő világ rossz és jó; kegyetlen és barátságos; felszínes és értékes; fekete és élénk. Hétről hétre bemutatom, ahogy én látom. Csatlakoztok?
Legutóbbi cikkek
A húsvét a karácsony mellett a kereszténység legnagyobb ünnepe. Krisztus feltámadására emlékezünk hitünk szerint. De ez a (most éppen) március végi időszak egy újabb hosszú hétvége is, meg kötelező pofavizit, rokonlátogatás- és fogadás, na meg a nagy zabálás. Főleg így húsvét hétfőn szoktunk mérleget vonni a magunk mögött hagyott napokból. Nézzük, mi az, ami erre az ünnepi időszakra (is) jellemző majd’ minden családban!
továbbKarácsony másnapja van. Lassan belefulladunk a mákos bejglibe, a halászlébe, kívülről fújjuk nem csak az Igazából szerelem című opust, de a Shrek 1-2-3-akármennyit, a Denisz, a komiszt, a Másnaposokat és Hugh Grant teljes életművét. Két napja pizsamában lődörgünk, fésűvel és arckrémmel is csak akkor találkozunk, ha a rokonság apraja-nagyja megjelenik nálunk. Vannak azonban dolgok, melyek a fent leírtakon kívül is összekötik a magyar (ha nem a világ) karácsonyozó társadalmát. Bizonyos eseménye...
továbbTudom, tudom, tízmillió fociedző országa vagyunk. Meg tízmillió feltalálóé, tízmillió gasztroszakértőé, pálinkafőzőé, s lassan tízmillió oktatáspolitikusé is. Mióta világ a világ, az ember mindig mindent jobban tud a másiknál. Okosabb, szellemesebb, rátermettebb, naprakészebb, egyszerűen jobb, na.
továbbNincs egy göncöm sem. Soha, semmilyen alkalomra. Ami van, az mind régi, avítt, unalmas, nem áll jól, kifakult, kövérít, nemisazénstílusom stb. Néha fel kell(ene) frissíteni a ruhatárat, de újabban egyre kevésbé van türelmem a bevásárlóközpontok egyenboltjaiban kotorászni, hogy a meglehetősen minimálisra hangolt lelkesedésem is lelohadjon a próbafülke tükrébe pillantva.
továbbA nő erejének, értékének mibenlétét taglaló cikkekkel (is) Dunát lehet rekeszteni. Valahogy mégsem elég. Mégis újra és újra bizonygatnunk kell – leginkább magunknak, hisz saját fejlődésünk gátjai mi magunk vagyunk -, hogy érünk annyit, mint akár más nők, és képesek vagyunk azokra a dolgokra, melyekre egy férfi is képes. Hangsúlyozom újra, nem támogatom azt a fajta attitűdöt, mely a nők és férfiak mesterséges szembeállítására törekszik, hisz nem lehetünk meg egymás nélkül. S ez így van jól.
továbbMeglehet, most kitagad az egykori általános és középiskolás társadalom finnyásabbik fele, de muszáj töredelmesen bevallanom: ÉN SZERETTEM A MENZÁS KAJÁT. Hú, kijött. Sőt, emelem a tétet: volt olyan étel, melyet a suliban jobban készítettek, mint otthon az anyukám. Az a rántott ton(vagy akármilyen)hal csomókba összeállt, hideg rizzsel és savanyú uborkával – felejthetetlen!
továbbIdőről időre felbukkan a közbeszédben a „nő helye a konyhában van” szólam. Általában férfiak szájából hangzik el, mint a múlt héten Urbán Flóriéból, de írtam már saját tapasztalatról is (ITT), amikor történetesen egy nő küldött vissza a tűzhely mellé.
továbbSokat tűnődőm manapság a kérdés felett, mit is jelent, hol kezdődik és hol ér véget egy ember méltósága.
továbbHetek óta motoszkál bennem néhány gondolatkezdemény, de nem igazán tudtam, hogy fogjak hozzá a kibontásukhoz. Meg azt sem tudom, kell-e erről beszélni, hisz változtatni úgysem lehet rajta. Azt érzem (sokezred magammal, természetesen), valami nagyon-nagyon nincs rendben.
továbbNagyon hálás vagyok a Teremtőnek (vagy Apunak meg Anyunak) a humorért, az (ön)ironikus látásmódért, ami adatott. Annyi, de annyi mindenen átsegít a magam elé tartott görbe tükör, meg persze a visszapillantó is, amiből a világot szemlélem.
továbbA brightside.me oldalon rábukkantam Yang Liu grafikus férfiakat és nőket összehasonlító munkáira. Nagy divatja van manapság az ilyesfajta rajzoknak, a két nem közti különbségek vicces vagy meghökkentő szemléltetésének.
továbbSilling Zoltán élete öt évvel ezelőtt fenekestül, pontosabban veséstül felfordult. Az akkor 35 éves fiatalembert egy influenzaszerű megbetegedést követő vérvétel szembesítette a szörnyű diagnózissal: végstádiumban lévő vesebeteg.
továbbA minap olvastam egy írást, melynek szerzője azt fejtegeti, addig akar várni a szerelemre, amíg az életében minden körülmény adott lesz a nagy Ő fogadására. Mind anyagi, mind érzelmi téren kiforrott, stabil háttere van, s már csak annyi kell, hogy bevonzza a nagy szerelmet az életébe. A cikk szerzője férfi. Azt fejtegeti, hogy a szerelemnek akkor van értelme, ha az ember már ésszel és nem érzelmekkel tudja, mit is akar. Egyet is értek vele, meg nem is.
továbbMára már közhely, hogy mind gondolkodás, mind kommunikáció terén hajlamosak vagyunk a legkisebb ellenállás irányába menni, a magunk részéről a legkisebb erőfeszítést tenni. Azaz nem igazán hatolunk mélyre, nem gondolkodunk, elfogadunk készre gyártott paneleket.
továbbNem találom fel a spanyol viaszt azzal a kijelentésemmel: Az emberiség hülyének van nézve. A véleményformálók manipulálnak, befolyásolnak, ferdítenek, túloznak, hisztériát keltenek.
továbbTöbbször írtam már arról (mit többször, sokszor!), hogy nem vagyok az a kimondott házitündér. Nem sürgök-forgok munka után köténykében, nem varázsolok hat fogást az asztalra minden este, s bizony a lakásunk állapota is azt tükrözi, hogy a helyiségekben bizony élet zajlik. A káoszra cizellált leírást nem tudok adni.
továbbBenedek kamaszka, nyurga, lakli, imádnivaló és rém idegesítő. Egyik pillanatban annyira együgyű, mint egy marék lepke, másszor pedig egy mondatban három olyan zsigeri bölcsességet nyom be, amelyek hallatán Lao-ce, Buddha, Brian Tracy és Müller Péter megnyalnák egymás mind a tíz ujját.
továbbAz életmód oldalak ontják magukból a követésre érdemes napirendeket, a testi-lelki harmónia eléréséhez szükséges tippeket, jó tanácsokat. Bevallom, én is megnézegetem, mert érzem, az, ahogy mostanában élek, nem mehet az idők végezetéig. Vagyis mehet, csak akkor relatíve hamar eljön az idők végezete…
továbbA húgom küldte át ezt a videót a minap "Rohadék" megjelöléssel. És tényleg. Nézegettem a kisfilm alá érkezett kommenteket, s bizony lesújtott, milyen színvonalon működnek emberek. Aki kifejtette, hogy szerinte ez aljas inkább, mint vicces, megkapta, hogy vegyen magának humorérzéket.
továbbItt az ősz, bizony-bizony! Ezt onnan is tudjuk - ha reggel a bőrünkön nem érzékeljük -, hogy az útszéli dinnyeárusokat felváltották a sütőtökárusok.
tovább