Nehéz gyermekkora volt, azonban mára megtanulta, hogyan tud boldog lenni Bagdi Bella, a Jobb Veled a Világ Alapítvány ötletgazdája, aki nemcsak elsajátította, de tovább is adja azokat a módszereket, melyek segítenek abban, hogy jobban érezzük magunkat.

2014-ben indítottam el a pozitív pszichológia módszereire épülő boldogságprogramot, már a második évadban tartottunk, amikor arra gondoltam, ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk fejleszteni ezt a projektet, meg kellene rajzolni Magyarország boldogságtérképét. Prof. Oláh Attila vezetésével elhatároztuk, hogy elkészítjük. Az volt a célunk, hogy fel tudjuk mérni, hazánkban melyek azok a térségek, ahol az emberek a legboldogabbnak, illetve a legboldogtalanabbnak vallják magukat és miért is van ez. A vizsgálati eredményekből jól látszik, hogy boldogabbak a nők, a kistelepüléseken élők, a 30-50 közöttiek, a családos és diplomás nyugat-magyarországiak, akik hatékonyan kezelik a stresszhelyzeteket és az átlagosnál jobb képességekkel rendelkeznek a boldogságteremtés és a boldogság fenntartása terén. A boldogság szeretetteljes, együttérző közösségi kapcsolatokban terem. Nagyon izgalmas, hogy a felméréssel rá tudtunk mutatni a boldogtalanságra, vagyis arra, hogy melyek azok a tényezők, amelyek leginkább kiugróak a magukat boldogtalannak valló emberek válaszaiból. Az egyik ilyen elem a negatív jövőkép, ami arról szól, hogy ezek a személyek bizonytalannak, kilátástalannak érzik a jövőt, nem tudnak egyről a kettőre jutni, a pesszimizmus pedig az egész életüket beárnyékolja. Még az is kimutatható, hogy a megküzdési és boldogságteremtő képességük is alacsonyan kimunkált. Ez a két tényező azonban tanulható és fejleszthető. A pozitív pszichológia azt mondja, hogy a boldogságra való képességünket tudjuk fejleszteni és tudatosan elő tudunk hívni magunkból pozitív élményállapotokat. Erről tanulunk a boldogságprogram tíz hónapja alatt.

Gyakorlás nélkül nem tudunk szokásokat kialakítani

Ha bárki meg tud tanulni vezetni, akkor a boldogságra való képesség is tanulható. Ugyanis ez a folyamat nem különbözik az autóvezetés megtanulásától. Ahhoz, hogy valaki jogosítványt szerezzen, egyrészt szüksége van egy elméleti háttérre, másrészt gyakorlásra. Ugyanígy van a boldogsággal is. Fontos, hogy gyakorlás nélkül nem tudunk szokásokat kialakítani. A szokások ugyanis rendszeres ismétléssel alakulnak ki.

„Ha nekem sikerült, bárkinek sikerülhet”

Az én életem egy tökéletes példa arra, hogyan lehet változni. Nagyon sérült családból származom, magam is egy sérült fiatal lány voltam, alacsony önbecsülési szinttel, rengeteg küzdelmen és kudarcon volt túl az életem, depresszív alkattal rendelkeztem, többször átfutott rajtam az öngyilkosság gondolata, egyszer kísérletem is volt, ezen kívül erőszak áldozata is lettem. Azonban 27 évesen hoztam egy tudatos döntést, azt mondtam, hogy kell, hogy legyen egy másik út, amivel élhetőbbé tudom tenni az életemet. Elkezdtem tanulni és gyakorolni. Ha nekem sikerült, és abból a helyzetből tényleg át tudtam fordulni egy olyan örömteli életbe, akkor másnak is sikerül.

27 éves koromig nagyon sok minden történt; színésznő voltam korábban, volt egy élhetetlen párkapcsolatom. Akkor otthagytam az előadóművészi pályát, kiléptem a párkapcsolatomból és öngyilkos akartam lenni. Egy barátom javaslatára elmentem böjtölni, ott kezdődött minden. Öt napon keresztül nem ettem semmit, csak vizet ittam. Az volt az első olyan élményem, hogy összegyűlik 10-15 ember és magukról beszélnek, magukkal törődnek. Addig nem foglalkoztam önismerettel, csak azt éreztem, hogy milyen jó magamra figyelni. Utána nem volt pénzem tanfolyamokra és pszichológusra, úgyhogy könyveket kerestem, amikből tanulhatok. Julia Cameron A művész útja című írásával kezdtem, mely egy tizenkét hetes programon keresztül vezeti végig az olvasót. Végigcsináltam, és már ez olyan óriási változásokat hozott, amelyek után csak jöttek a lehetőségek. Ez egy út, amelyen már tíz éve járok, folyamatos fejlődési szakasz, amelynek most sincs vége, ez egy életen át tartó folyamat. Ebben rengeteg belső munka van, amennyire a testünket gondozni kell, ugyanúgy kell foglalkozni a mentális testünkkel is. Minden nap adnunk kell neki valamilyen táplálékot, mert ha nem adunk, akkor a külső hatások fogják táplálni, ami nem biztos, hogy kedvezően hat számunkra. Tudatosan megválaszthatjuk, hogy mit engedünk be az elménkbe. Fontos, hogy hogyan beszélek magammal, meg tudom-e tanulni a bátorító beszédet. Ahogy a panaszkodást szokássá alakítom magamban, ugyanúgy ki lehet alakítani a pozitív, bátorító beszédet magunk és a világ felé is. Szokásokat kialakítani azonban nem könnyű, ugyanúgy, ahogy egy fogyókúra esetében az emberek azonnal le akarnak fogyni, itt is rögtön változást remélnek. Ha ez nem következik be azonnal, feladják.

Az önismereti folyamat részeként jött létre a Jobb Veled a Világ Alapítvány is

Igen, a fejlődési utam nagy mérföldköve. Amikor elkezdtem zenéket írni, akkor a szűk baráti körömben sokan kérték, hogy másoljam át nekik is kazettára. Amikor az első CD-t megcsináltuk, három ember jött el a bemutatóra, de lassan elkezdett növekedni a közönség. Egyre többen jöttek a koncertekre, mindig mondták, hogy szeretnének ők is segíteni és adni az embereknek. Így merült fel, hogy ha létrehoznék egy alapítványt, akkor lehetőség lenne önkéntes mozgalmak elindítására, ingyenes programok fejlesztésére. 2012-ben jött a vízió, hogy létrehozzam a Jobb Veled a Világ Alapítványt, és elindítottam egy Jobb Veled a Világ Mozgalmat is, amelynek a zárórendezvényét a Budapesti Kongresszusi Központban tartottuk egy koncerttel. A szervezet is a pozitív pszichológia elveire épül. Elolvastam Sonja Lyubomirsky tanulmánykötetét arról, hogyan tehetnénk magunkat boldogabbá, ott találkoztam a jócselekedetek jótékony hatásával; nemcsak másokon segítünk, de magunkat is boldoggá tehetjük vele, növeli az önbecsülésünket, és az önkéntes munka során új képességeinket fedezhetjük fel. Az alapítvány szlogenje: „tudatos jó cselekedeteket gyakorlók közössége”. Azt a szemléletet szeretnénk továbbadni, hogy mindannyiunkkal jobb a világ, csak egy picit figyeljünk oda tudatosan magunkra és a környezetünkre.

A Boldogságprogramból kinőtte magát a Boldogságóra, melyet iskolákban tartanak gyerekeknek

A Boldogságprogramban résztvevő pedagógusok közül sokan megkerestek és azt mondták, nagyon szeretnék továbbadni a gyerekeknek is ezt a tudást. Úgyhogy kidolgoztunk egy koncepciót, ugyanaz a program, ugyanazok a témák, a gyakorlati részt korcsoportonként alakítottuk ki. Most, a 2015/16-os évadban az ELTE tudományosan vizsgálta a Boldogságórák hatékonyságát, az eredményekből pedig kiderült, hogy nyitottabbaknak, érdeklődőbbeknek és kreatívabbaknak mutatkoznak a Boldogságórán részt vett gyerekek, mint kontrollbeli társaik. A mérések szerint a gyakorlatok erősítik az önbizalmat, a kitartást, fokozzák a koncentrációs képességet, továbbá fejlesztik a pozitív gondolkodást. Mára több mint 3000 ezer pedagógus csatlakozott a programhoz, ami szerintem már igazi mozgalom.