Ilyenkor már nem kell sokat és magvasakat mondani, mert remélhetőleg senki nem az internet előtt ül, hanem a családja körében vacsorázik és/vagy ajándékot bontogat.

Ám ha ezen a meghitt karácsony estén kicsit visszatekintek, azt mondhatom, csak hálával tartozom a lassan véget érő 2016-nak. Mondják, ebben az esztendőben sok minden lezárul, jövőre sok új dolog kezdődik, a rosszak elnyerik méltó büntetésüket, a jók pedig akadálytalanul járhatnak az egyenes úton.

Nekünk sok-sok támadásban, bosszúságban volt részünk idén, de igazán komoly fájdalom nem ért bennünket. A családunk erős, a kötelék közöttünk eltéphetetlen, magasabb szférában vagyunk összebogozva annál, hogy bárki megpróbáljon kikezdeni. Mert ebben a vérzivataros időben csak a mieinkre számíthatunk. Igyekszünk is megbecsülni a szeretteinket. Mert ők a menedék, a lelki akkumulátor, a vidámság és mélység forrása.

Ma este a kis Jézus születését ünnepeljük, s vele együtt a szeretetet, a békét, ami most nincs, de hinnünk kell abban, hogy egyszer lesz. S amíg a nagyvilágban robbannak a bombák és ropognak a fegyverek, a karácsonyfák fényköre és a vacsoraasztal bősége hozzon megnyugvást és csendességet mindannyiunknak!

Szívből kívánok áldott, boldog ünnepet minden kedves Olvasónknak!