Az elmúlt napokban futótűzként terjedt a híre egy Cincinnati állatkertben történt balesetnek, melynek következménye, hogy lelőttek egy veszélyeztetett, ezüsthátú hímgorillát. A közösségi média természetesen majd’ felrobbant, mint Illés bácsi cukrászdájának hírére. A gorilla halálát feleslegesnek és értelmetlennek tartók a szülőket és az állatkert dolgozóit hibáztatják.

Jogosan merül fel a kérdés: hogy került egy alig óvodás korú kisfiú egy közel két mázsás állat kifutójába? Műszaki hiba, emberi mulasztás, szülői felelőtlenség?

Az eseten rágódni, egymásnak esni nem ésszerű megoldás, tekintve, hogy megtörtént, már meg nem változtatható esetről van szó. Természetesen a cselekmény kivizsgálása nem maradhat el, ki kell deríteni, mi történt, hogy több ilyen ne történhessen. Sehol.

Ugyanakkor érdemes egy gondolatmenet erejéig feleleveníteni a történteket. Az online térben keringő videón tisztán látszik, hogy az állat kifutójába jó 3-4 méter magasról esik be egy hároméves forma kisfiú. A gorilla tanácstalanul áll felette, majd felsegíti. A híradások arról szóltak, hogy métereken keresztül vonszolta a gyermeket a gorilla, ami a felvételből nem nyer megerősítést, de afelől sem lehet kétségünk, hogy biztos nem kézen fogva sétáltak arrébb jó 10-20 métert. Az állatkert dolgozói veszélyesnek ítélték a helyzetet, ezért éles fegyverrel lőtték ki Harambet.

Ennyit tudunk, ez nem sok. Azért vegyük sorra: ha a gorilla bántja a gyereket, akkor a fotelharcosok aligha hallatnák hangjukat Harambe testi épsége miatt, annál hangosabban kérték volna számon a gyors beavatkozást a kisfiú védelme érdekében. Ha a gorilla nem bántja a gyereket, csak „vonszolja”, és altató lövedéket használnak, kockáztatva az ilyenkor hosszúnak tűnő perceket, míg az kifejti hatását, akkor a lassú, körülményes megoldás lett volna a netközönség problémája.

Jellemző, de akárcsak Illés bácsi cukrászdájánál, vagy a konditeremből kitiltott Down-kóros fiatalember esetében, itt is elsétálunk nagyon lényeges kérdések és szempontok mellett. Hogy kerül egy gyerek a gorilla kifutójába? Ki ezért a felelős? Szülői mulasztás történt, esetleg az állatkert részéről állt fent hiányosság? Ezek a legfontosabb kérdések.

Az állatkert vezetője többször hangoztatta, hogy az állat kilövése kötelező volt, hiszen törvény mondja ki az Egyesült Államokban – akárcsak Magyarországon –, hogy az emberi élet védelme elsődleges, az állaté csak másodlagos, akkor is, ha az védett. Ha nem így tesznek, az állatkert csúnya jogi huzavonába került volna. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy egy altatólövedék a hatását 5-10 perc alatt fejti ki. Ha Harambe nem is akarta bántani a fiút, a kimentéséhez el kellett volna altatni az állatot, azonban ki tudja, a lövésre hogy reagál. Ki meri vállalni annak kockázatát, hogy felbőszít egy 180 kg-os jószágot, mikor ott van mellette egy törékeny kisfiú?

Harambe halála rendkívül sajnálatos, és vélhetően szükségtelen. Emberi mulasztás történhetett, de mivel nem voltunk ott, nem láttuk, nem is ítélkezhetünk jogosan. Hogy az állatkert vagy a szülők részéről történt felelőtlenség, ki kell deríteni, a felelősöket megbüntetni. Ez így helyes, legalábbis így lenne helyes.

Meglátásom szerint két megközelítésből érdemes vizsgálni az esetet, és levonni a tanulságot.

1. Abban az adott helyzetben, mertük volna vállalni a gorilla felbőszítésének kockázatát?

2. Mi történt volna, milyen lenne a visszhangja és mekkora a megdöbbenés, ha a kisfiú szempontjából végződik rosszul az eset?

Állatvédőnek tartom magam, de egyik helyzetben sem kockáztattam volna a kisfiú életét. Harambe lelövésén már nem tudunk változtatni, de azon igen, hogy ez ne történhessen még egyszer. A gyermek szülei ellen egyébként vádat emeltek.