Egy idős gödöllői cukrász, köszönhetően a közösségi oldalaknak, illetve a hazai médiumoknak, néhány nap leforgása alatt megjárta a mennyet és poklot. Az első félinformációkat tartalmazó Facebook-bejegyzés piedesztálra emelte a hirtelen országos hírnévre szert tevő Illés bácsit, persze az online médiumok pillanatok alatt átvették a lájkvadász hírt, majd szép lassan megérkeztek a virtuális helyszínre a politikusok, illetve Gödöllőre az országos televíziós csatornák riporterei. A tömeg mindeközben őrjöngött, bűnbakot keresett, fenyegetett, majd kiábrándult. 

Történt, hogy az ételmérgezések megelőzésére létrehozott hivatal (Nébih) ellenőrei meglátogatták az idős bácsi gödöllői cukrászdáját. Nem lettek boldogok attól, amit ott találtak, láttak. Illés bácsi pedig szintén nem tudott felhőtlenül örülni a látogatóknak, főként, hogy az anyanyelvén közölték vele: nem maradhatnak így a higiénés állapotok.

A nyugdíjas vállalkozó pedig úgy döntött, hogy - NÉBIH ide vagy oda - ő bizony nem szeretne változtatni a már megszokott dolgokon, inkább bezár. Valamilyen úton-módon a történet az idős cukrász előadásában fölkerült a legnagyobb közösségi oldalra, megspékelve a konkurencia rosszindulatú akciójának gyanújával, illetve egy ingatlan-befektető mutyijának igaztalan vádjával és persze a cukrászda bezárásának hírével.

A fotelforradalmárok anyáztak, fenyegettek, posztoltak, megosztottak, ahogyan az lenni szokott. Ha a kommentelők annyi gombóc fagyit vásároltak volna, mint amennyi bejegyzés született a Facebookon a témával kapcsolatban, akkor Illés bácsi már a tizedik franchise cukiját nyithatná hawaii Waikiki Beachen virágfüzérrel a nyakában, ha pedig a lájkok számát pénzre lehetne váltani, már megnyílt volna az első magyar fagylaltozó a Holdon.

De ugyebár Prótagorasztól tudjuk, hogy minden éremnek két oldala van, így aztán jött a NÉBIH hivatalos közleménye, mely szerint szó sincs arról, hogy bezárták volna a cukrászdát, csak egy helyszíni szemle során, feltehetően, amikor szembesültek a „cukrászda” névhez méltatlan higiénés állapotokkal, a helyzet tarthatatlanságának okán felhívták Illés bácsi figyelmét a hatályos jogszabályok rendelkezéseire. Persze addigra a konteógyártók már régen túlléptek az élelmiszerbiztonsági hivatalon, és a helyi politika bizánci cselszövését látták megcsillanni Illés bácsi bánatos szemében.

De ugyebár Seneca óta meg azt tudjuk, hogy meg kell hallgatni a másik felet is (Audiatur et altera pars!), így Gémesi György polgármester már ott is állt az egykor jobb napokat látott cukrászda épülete előtt a televíziós kamerák kereszttüzében és kérte, hogy mindenki nyugodjon le… Ő személyesen támogatja a megegyezést Illés bácsival.

Akkor kezdett sokak számára sántikálni a sztori, amikor egy televíziós műsor helyszíni riportjának segítségével bekukkanthattunk a cukrászda kulisszái mögé és valljuk be, valóban kiábrándító mocsokkal és gusztustalan igénytelenséggel találkozhattunk. A magamfajta sok mindent elnéz egy vendéglátó helyen: lehet például bunkó a kiszolgálás, lehetnek kényelmetlenek a székek vagy picik az adagok, de a mocskot, azt nem tűröm, mert az a vendéglátó az én egészségemmel játszik.

Szóval, ha egy cukrászda valóban annyira legendás, akkor gondolom, jól is ment, ha jól is ment, akkor költeni is kell(ett volna) a fejlesztésére és a higiénés előírásoknak történő megfelelésre. De mivel nem ismerem Illés bácsi előtörténetét, jobban nem szeretnék beleesni a magyar online térben egyre sűrűbben előforduló felhasználói hibába, inkább mormolgatom magamnak, amit még gyermekként tanultam: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”

(Fotó: godollo.hu)