Múlt héten napvilágot látott egy ENSZ-FELMÉRÉS, mely szerint a magyarok boldogtalanok. Nem újdonság, hiszen már Kopp Mária és férje, Skrabszki Árpád évtizedekkel ezelőtt megírták a Magyar lelkiállapot című könyvükben, tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy Európa egyik legbetegebb népe Magyarország lakossága.

A professzor asszony kutatásai szerint ennek legfőbb oka az, hogy az emberi kapcsolatok alapvető szükséglete kielégítetlen, vagy nem kellően kielégített. Más szavakkal: a magyarországi ember társadalmi, emberi kapcsolatai gyengék, hiányosak vagy egészen hiányoznak. A kapcsolatok, megtartó közösségek, a társadalmi tőke hiányában élő ember elmagányosodik, szorongóvá lesz, nem látja élete értelmét, értékét, célját – ezt pedig már Andrásfalvy Bertalan, Széchenyi-díjas néprajzkutató állítja. A professzor úgy véli, a szeretet nem él annak kinyilvánítása, megmutatása nélkül.

Ha jó volt a szeretet-kapcsolat anya és kisgyermeke között, jó lesz a barátok, a házastársak, végül az egész nemzet tagjai között is. Andrásfalvy Bertalan véleménye szerint, amikor a néphagyomány felé fordulunk, akkor arra vágyunk, hogy találjunk olyan formákat, amelyekkel a szeretetünket kifejezhetjük. Akár egy énekkel, festett tojással, verssel.

Manapság különösen el vagyunk foglalva saját magunkkal, a karrierünkkel, a virtuális világunkkal, miközben szépen elmagányosodunk. Popper Péter szerint az igazi összetartozás valószínűleg az élet legnagyobb értéke. És nyilvánvaló, hogy nemcsak szerelmi összetartozásról van szó, hanem barátságról, vagy a nehezen meghatározható „közöm van ehhez az emberhez” érzésről is. Ranschburg Jenő pedig megállapította, minden szülő tudja, hogy az éhség, szomjúság és az alvás biológiai szükséglet, azt azonban már kevesebben, hogy a testi kapcsolat is az!