A rák az egész ember betegsége - Okok, kutatások, gyógymódok a rák elleni küzdelem világnapján

febr. 4., 2016

A rák az egész ember betegsége - Okok, kutatások, gyógymódok a rák elleni küzdelem világnapján

Nincs olyan család manapság, amely valamilyen módon ne lenne érintett a rákbetegségben. Akár közvetlenül, akár közvetetten, de mindenkinek van egy története, „élménye” daganatos emberekkel kapcsolatban. Az orvostudomány gőzerővel dolgozik a rák ellenszerének kutatásán, minden hónapra jut egy újabb tanulmány a gyógymódokról, az esetleges okokról, tapasztalatokról. 2000 óta a rák elleni küzdelem világnapja február 4-e.

Időről időre megjelennek tudományos publikációk, melyek gyönyörűen levezetik, hogy a tunya életmód, az egészségtelen táplálkozás, a mértéktelen ivászat, a dohányzás, a levegőt szennyező mérgek együttesen felelősek a betegség kialakulásáért. Aztán jönnek újabb, tényekkel, kutatási eredményekkel megtámogatott dolgozatok, melyek szerint a tumorok megjelenése egyszerűen biológiai „balszerencse” következménye, a sejtosztódás során fellépő véletlen hibák eredménye.

Tavaly január elején publikálták a Science magazinban az amerikai Johns Hopkins University orvosai, hogy azon testterületeken, melyek sejtjei gyorsan osztódnak, sokkal gyakoribbak a daganatos megbetegedések, mint azokon a tájakon, ahol a sejtek lassabban regenerálódnak, s a kórnak nem sok köze van a környezeti hatásokhoz. A tudományos körök érdemben nem üdvözölték ezt a megállapítást. Rengeteg teória, hipotézis, tényanyag jut a közvélemény tudomására, de a mindennapokban azt tapasztaljuk, hogy egyre több a betegség által érintett ember, s a túlélési esélyek nem egyenesen arányosak az újabb és újabb felfedezésekkel.

Minden évben körülbelül 8 millióan halnak meg rákban világszerte, Magyarországon negyedóránként esik áldozatul valaki a kórnak. Elképesztő számok. De vajon civilizációs betegségről van szó, a modern idők rettenetes velejárójáról, vagy a rák mindig is velünk volt, csak tömegmédia híján nem kapott akkora figyelmet a történelemben? „A daganatstatisztikák azt mutatják, amelyik országban elkezdték komolyan venni a rosszindulatú tumorok kezelését, ott egyszer csak megugrottak a számok, hisz elkezdték bejelenteni, nyomon követni, dokumentálni az eseteket – mondja dr. Szánthó András, a SOTE I. sz. Női Klinika onkológus főorvosa, egyetemi docens. Semmiképpen nem civilizációs betegségről van szó, mindig is jelen volt, de tény, hogy ha lassan is, az elmúlt 50 évben a fejlett világban csökken bizonyos típusú megbetegedések száma” – teszi hozzá a nőgyógyász.

Daganatos múmiák

Már az ókorban is találtak tumort

A paleopatológusok (ókori betegségeket kutató tudósok) valóban megállapították, hogy a rák – kis túlzással – egyidős az emberiséggel. Az egyiptológusok által a megvásárlója után Edwin Smith Papyrusnak nevezett orvosi feljegyzés a Kr. e. 1500-as évekből származik, 48 orvosi esetet, köztük 8 tumortípust sorol fel, s gyógymódként a test felnyitását, a daganat kimetszését, tüzes vassal kiégetését javasolja. A tudósok egyiptomi múmiákat vizsgálva több esetben kimutatták az oszteoszarkóma (csontrák) jelenlétét, hisz a rákos szövet a mumifikálás során sokkal jobban megőrződött, mint az egészséges.

Az „orvoslás atyjának” nevezett Hippokratésznak köszönhetjük a rák néven nevezését. Megállapította ugyanis, hogy a rosszindulatú sejtek a tarisznyarákhoz hasonló alakban terjednek. Ezeket carcinosnak nevezte, ami görögül rákot jelent. Egy másik ókori orvos, Claudius Galenusz a hibás sejteket oncosként, csomóként, duzzanatként definiálta. Ebből a szóból ered a rákgyógyításra alkalmazott onkológia kifejezés is. A középkori orvostudomány Istenre „bízta” a betegek gyógyítását.

Komolyabban a reneszánsz idején, a XIV. századtól kezdtek újra foglalkozni a test megismerésével. A korabeli orvosok ismeretei akkor mélyülhettek el igazán, mikor a boncolások rendszeressé válhattak. Az olasz Giovanni Battista Morgagnit tekintik a modern patológia atyjának. A XVIII. században élt orvos a boncolások révén nagyon alaposan feltérképezte az emberi test működését, a halált okozó betegségek mibenlétét. Munkássága a szövettannak is megágyazott. Kortársa, a skót sebész, John Hunter a különböző tumorfajták műtéti módozatairól értekezett. Megállapította, amely daganat még nem özönlötte el a közeli szöveteket, azt el lehet távolítani.

A XIX. században következett be az igazi áttörés a sejtkutatás, ezáltal a rák felismerése terén. A lengyel származású német orvos, Rudolf Virchow volt az első, aki mikroszkopikus sejtvizsgálattal tanulmányozta a különböző betegségeket. Az állati és emberi szövetek párhuzamos vizsgálata révén többek között neki köszönhetjük a leukémia, trombózis, embólia leírását. Egyike volt a gégerákban szenvedő III. Frigyes porosz császár orvosainak. Kollégáival ellentétben ő amellett kardoskodott, hogy a császárt nem szabad megműteni, mert még soha nem végeztek hasonló operációt, s több a kockázata, mint az esetleges siker. A biopszia megállapította, hogy a páciens környező szervei nem károsodtak, de az uralkodó halála utáni vizsgálat azt találta, Frigyes betegsége előrehaladott állapotú, gyógyíthatatlan volt.

Ha elönt az epe…

A rák kialakulása a kezdetektől ugyanúgy foglalkoztatta az embereket, mint manapság. Az ókori Egyiptomban az isteneket okolták a betegség megjelenéséért. Hippokratész a testnedvek egyensúlyának megbomlásában látta a bajt. Úgy találta, ha a betegben felszaporodik az úgynevezett fekete epe, rákos lesz. Ez az elmélet egészen a kora újkorig tartotta magát.

Az emberi test alaposabb feltérképezése új kialakulási okokat is hozott. A XVII-XVIII. században már a nyirokrendszert tekintették a daganatok legfőbb kiindulópontjának, melyből a véráram szórja szét a beteg sejteket a test különböző területeire. Az 1700-as években az európai emberek azt gondolták, hogy a rák, a pestishez hasonlóan, ragályos betegség. 1779-ben Reimsben ki is kellett költöztetni a rákos betegeket kezelő kórházat a városból, mert a lakosság attól félt, hogy a kór ellepi a települést. A XIX. században sok orvos az embert nemcsak a testével, hanem a lelkével is azonosítva hangoztatta, a daganatok kialakulásában szerepet játszik egy-egy nagy megrázkódtatás, tragédia is. Egyes tanulmányok szerint háborúk idején mind a katonák, mind az otthon maradottak körében megnőtt a daganatos megbetegedések száma, mely a folyamatos stresszre vezethető vissza.

A mellrák elleni küzdelem jelképe

No stressz, no rák?

„A rák az egész ember betegsége” – mondja Balczóné Nagy Katalin Najapi- (több ezer éves, Indonéziából származó gyógymód – A szerk.) technika-oktató. „Minden elváltozás elsősorban lelki eredetű, ezt ma már a klinikai orvoslás sem vitatja. A rák kialakulása az érzelmi egyensúly megbomlásában keresendő” – magyarázza Katalin. „Nézzük meg: Magyarországon a tüdőrák az egyik leggyakoribb daganatfajta. A tüdő betegségei a szabadságvággyal vannak összefüggésben. A magyarok szabadságvágya folyamatosan el van nyomva, s ez a testi síkon is megjelenik. Ezenkívül a létbizonytalanság, az emberi kapcsolatokban tapasztalható türelmetlenség, folyamatos konfliktushelyzetek okozta stressz betegít meg leginkább. A stressz sokkal több emberéletet követel, mint az alkoholizmus és a dohányzás együttvéve. Tanítani kellene azt is, hogyan kell élni. Két dolgon nem érdemes idegeskednünk: amin tudunk változtatni, mert azt megoldjuk, s amin nem tudunk változtatni, mert azt meg el kell fogadnunk” – mondja Katalin.

Dr. Szánthó András is egyetért abban, hogy a rák kialakulásának oka elsősorban az emberen belül keresendő, de a tavalyi tanulmányról, mely a tumorokat genetikai balszerencsének tekinti, nagyon diplomatikusan „nincs véleménye”. A főorvos azt mondja, csak azokat a kutatásokat fogadják el feltétel nélkül, melyek hosszú távú gyógyulási eredményekkel vannak alátámasztva. Noha az általános társadalmi közérzet szkeptikus, s nagyon sok az érintett család, a rák bizonyos típusai már remekül gyógyíthatók, ha időben felismerik őket. Ezért rendkívül fontosak a szűrések. Az úgynevezett kolorektális daganatokat, például a vastagbélrákot viszonylag korán fel lehet ismerni, s lehet gyógyítani. A nőknél a második leggyakoribb az emlőrák. Évente 5000 új megbetegedést regisztrálnak, s a betegek fele meg is hal, noha a mammográfia szintén hamar kimutatja az elváltozásokat. A női daganatstatisztikát a méhtestrák vezeti.

A környezet befolyásoló hatásáról Szánthó doktor azt mondja, érdekes, hogy a harmadik leggyakoribb női ráktípus, a méhnyakrák a dohányzó nők körében többszörösen fordul elő, mint a nemdohányzóknál, holott ezt a HPV (humán papillómavírus) okozza. De a méhnyakrák szűrhető, s a HPV ellen van védőoltás. Igaz, hogy a sajtó kicsit felfújta a lehetséges mellékhatásokat, de 90 százalékban hatásos a gyógyszer, s nem kevésbé biztonságos, mint az influenza elleni injekció – magyarázza a nőgyógyász.

A daganatokkal tehát a világ kezdete óta együtt élünk. Dacára a technikai fejlődésnek, az életünk minden területét megkönnyítő „okosságoknak”, a rák ellenszerének megtalálásába eddig beletört az orvostudomány bicskája. Talán azért, mert a betegségeket magunk okozzuk magunknak, s lehet, hogy magunk tudunk rajtuk úrrá lenni. Például úgy, hogy megpróbáljuk megelőzni a bajt. Szűréssel, rendszeres orvosi vizsgálatokkal. Talán nincs közvetlen összefüggés a környezet- és önpusztítás, valamint a rák között, de az egészséges életmódot, mozgást, lelki és szellemi kiegyensúlyozottságot, a harmonikus emberi kapcsolatokat meghálálja a szervezetünk is. Ahogy a Najapi-oktató mondja: „A legfontosabb erő a szeretet áramoltatása.”

 

(Barikád nyomán)

 

 

 

 

Vona-Szabó KrisztaVona-Szabó Kriszta

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások