Valóban. Milyenek vagyunk, mi nők? Sokszor megkapjuk, hogy szeretünk szenveni, dagonyázni egy helyzetben.

A fájdalmat újra és újra megéljük, feltépjük a sebeinket, majd sót hintünk beléjük, hogy marjon. Fájjon, égjen, szaggasson évekig. Büszkék vagyunk, vagy önsorsrontók? Áldozatok vagy gyilkosok? Talán mindenből egy kicsi egyszerre. Pedig ha nem engedjük a múltat, nem élhetjük a jelent, s nem engedjük a jövőt. Megéri? Dehogy! Ezt tesszük? Igen...