A világért sem akarom a mondást alkalmazni, mely szerint mindenki hülye, csak én vagyok helikopter. De hogy sok a hülye, az bizony kétségtelen. Megdöbbenve és értetlenül OLVASOM, hogy a Nemzeti Sport Online újságíróját, Cserháti Zoltánt 3000 Ft-ra büntették egy debreceni villamoson, mert belekortyolt az ásványvizes palackjába.

Nem, ez nem Kész Átverés Show, ez a magyar valóság. Az újságíró egy sajtótájékoztatóra igyekezett, s a tömegközlekedési eszközön ülve elkövette azt a hibát, hogy csillapította szomját a nála lévő hűsítővel. A szemfüles és túlbuzgó ellenőr azonban azonnal mellette termett, s kiszabta rá a büntetést, arra hivatkozva, hogy a járművön tilos enni és inni. Szavainak nyomatékot adva, diadalmasan mutatta az ablakra rögzített piktogramgyűjteményt, mely áthúzott fagyival, hamburgerrel, borosüveggel és egy fülhallgatóval demonstrálta, mit nem (t)ehet egy felelős állampolgár a közösségi közlekedésben.

Na, akkor itt álljunk meg néhány szóra!

Én a rend pártján állok. Mindig. Egy olyan országban szeretnék élni (utópia, tudom), ahol a jók elnyerik méltó jutalmukat, a rosszak meg méltó büntetésüket. Csak az a probléma, hogy Magyarország ma nem egy ilyen hely. Magyarország ma egy olyan hely, ahol a hatalom szinte bármit megtehet. Odafent, a nagyok is, s ez a kifordított mentalitás sajnos jó mélyre is lesugárzik. Például a közlekedési ellenőrök szintjére.

Világért sem akarom bántani ezeket az embereket, mert nyilván mindenkinek élnie kell valamiből, s sokszor csak az ilyesfajta munka adódik, de: az ellenőrök mentalitása, megjelenése és fellépése bizony nagyon sokszor komoly kívánnivalót hagy maga után. Igénytelenül felöltözve, felháborító arroganciával megnyilvánulva, a hatalom letéteményesének meglehetősen túltolt szerepében tetszelegve játsszák élet-halál urát. Nincs jegyed, bérleted? Büntessen meg, rendben. Az megint csak egy kis kitérő, hogy a horribilis jegy- és bérletárak mellé a kulturált utazási feltételeknek még a csírája sincs biztosítva, de ha egyszer ez a szabály, akkor fizetni kell érte. A kültelki, szutykos kisboltban is ki kell csengetni az 50 Ft-ot a kifliért, még ha el is csúszol a savanyú tejjel foltozott padlón.

Ez az eset azonban nem a szabályról és a rendről, sokkal inkább az önkényről, az erőről, a hatalomról szól. A „lefelé tapos” mentalitásról. Mert abban a szituációban ez a szerencsétlen flótás a hatalom, az újságíró pedig a renitens szabályszegő.

Nagyon jól van ez kitalálva: ha odalép hozzád a sokszor deklasszált ellenőr, s köszönés, kérés nélkül követeli rajtad a jegyet, te pedig jogosan háborodsz fel a stíluson, már rohan is rendőrért, s megindul egy olyan huzavona, melyben a te haragod nőttön nő, ám a végén mégiscsak meghurcolnak. Mert ez ilyen. Még akkor is, ha felmutattad a jegyed, csak épp kultúremberként kikéred magadnak az alapvető udvariassági formák hiányát.

Sokszor utazom tömegközlekedésen. Sokszor találkozom ellenőrrel. De akkor valahogy soha nem szaporázzák a cselekvést, nem mutogatják a piktogramokat bőszen, amikor a népes cigányfamília felállít a helyedről, mert a termetes asszonyságnak nem bírja a lába az állást. Közben énekelnek, hangoskodnak, a szotyihéjat pedig maguk alá köpködik. Akkor sem intézkedik az ellenőr, amikor a drogos fiatal magából kivetkőzve pénzt követel tőled és mindenkitől, s az utazás végére a közönség a villamos végébe menekül összezsúfolódva, mint egy rakás kismalac. Sőt, akkor sem szabják ki a büntetéseket, amikor a koszos-büdös, jobb napokat látott hajléktalan annyira nem tud magáról, hogy maga alá vizel, te pedig kénytelen vagy végignézni. A 350 Ft-os jegyért, illetve a sokezer Ft-os bérletért "cserébe". Ilyenkor hol a rend, hol a rendőr, hol a büntetés, a keménykedés?

Én a rend pártján állok. Mindig. De ha legközelebb megszomjazom a villamoson, s épp van nálam ásványvíz, bizonyisten, belekortyolok. És viselem a következményeket. Mert ez egy ilyen ország.