Szokták mondani, hogy akit nem öntött még viaszba a Madame Tussaud’s, az nem is számít igazán. Persze bizonyos értékrendek alapján olyanok is akadnak, akik annak ellenére nem számítanak, hogy fényes arccal bazsalyognak felénk egy bebútorozott boxból, de ettől most tekintsünk el.

Tény, az elmúlt 180 évben a londoni székhelyű panoptikumnak nem igazán akadt komoly vetélytársa széles e világon.

De hogyan is kezdődött? Ki volt a legendás Madame Tussaud?

Anna Maria Tussaud 1761-ben született Strasbourgban Anna Maria Grosholtz néven. Apja katonaként meghalt az ún. hétéves háborúban, melyet Winston Churchill később az igazi első világháborúként jellemzett, hisz Ausztrália kivételével valamennyi kontinensen volt hadszíntér.

A félárván maradt Anna Maria édesanyjával Bernbe költözött, ahol az anya egy svájci orvos, dr. Philippe Curtius házvezetőnője lett. A doktor az emberi test működésének alaposabb feltérképezése érdekében viaszszobrokat formázott, s ezeket tanulmányozta. Később kedvelt anyagából portrékat is készített, hamarosan szenvedélyévé vált az alkotás, s ebben a lelkesedésében osztozott bejárónőjének lánya, a kis Anna Maria is. Philippe Curtius megtanította Anna Maria-t, hogyan bánjon a viasszal. A doktor 1765-ben Párizsba költözött, ahol már kizárólag szenvedélyének élt. Elkészítette Madame du Barry arcmását, s kiállítást tervezett.

Két évvel később Anna Maria és édesanyja követték Curtiust Párizsba, a doktor pedig tovább finomítgatta Anna Maria technikáját, kézügyességét.

Kezeskedtek a fejéért

Anna Maria Grosholtz az 1770-es évek közepén készítette el első önálló viaszarcát, mégpedig Jean-Jacques Rousseau-ról. 1777-ben megformázta Voltaire-t, később pedig Benjamin Franklint.

A tehetséges fiatal lányra felfigyelt az Udvar is, így 1780-ban XVI. Lajos húgának, Erzsébet hercegnőnek lett a művészeti tanára.

A francia forradalom idején mint királypártit, Anna Mariat letartóztatták, és édesanyjával együtt be is börtönözték. A nagy kivégzések idején úgy tűnt, Anna Maria sem kerüli el sorsát. Már a haját is leborotválták a fővesztéshez, s állt a guillotine is, mellyel meg akarták gyilkolni, de a neves forradalmár író, Jean-Marie Collot d'Herbois – aki egyébként több mint 2000 ember kivégzésénél volt jelen – közbenjárására a viaszművésznőt elengedték. Anna Maria szerencséjét annak köszönhette, hogy d’Herbois jó barátságot ápolt a lány mentorával, dr. Curtius-szal.

Fővesztés helyett térnyerés

Anna Maria Grosholtz a halál torkából való megmenekülése után komoly szakmai kihívással nézhetett szembe. Felkérték, hogy formázza meg a híres kivégzetteket, így elkészítette XVI. Lajos, Marie Antoinette, Robespierre és Marat arcmását, de ő maga is kereste a lehetőségét, hogy minél több guillotine alá küldött ember vonásait megörökíthesse, így bővítve az emléktárát.

1794-ben Anna Maria mestere és barátja, Philippe Curtius meghalt, s a művésznő megörökölte a doktor szoborgyűjteményét. 1795-ben Anna Maria Grosholtzból Marie Tussaud lesz, a mérnök Joseph Tussaud-val kötött házassága révén. A házaspárnak három gyermeke született. Lányuk születése után meghalt, két fiuk pedig később édesanyjuk segítői válnak a családivá bővülő üzletben.

Franciából brit

1802-ben Marie Tussaud Francia honban hagyja férjét, s négyéves Joseph fiával Londonba költözik, hogy a briteknek is bemutassa szoborgyűjteményét. A napóleoni háborúk miatt nem mehet vissza Párizsba, így 1822-ben másik fia, Francois Tussaud is csatlakozik anyjához. Innentől kezdve igazi családi vállalkozásként dübörög tovább a nagysikerű viaszbiznisz. A férj 1822 után is Franciaországban él és dolgozik, a házaspár ettől az évtől soha nem találkozik többé.

33 évnyi vándorkiállítás és látványos horror- és fantáziashowkon való megjelenés után, 1935-ben nyílik meg a Madame Tussaud’s a londoni Baker Streeten. 1842-ben készíti el Marie Tussaud saját portréját, mely napjainkban is a múzeum bejáratánál található. Marie Tussaud-ért 88 éves korában, álmában jött a halál, 1850-ben.

Olvad a viasz

Anyja halála után Francois (Angliában Francis) vette át a panoptikum vezetését, majd az ő fia, Joseph, ő pedig szintén fiára, tehát Marie Tussaud dédunokájára, John Theodore Tussaud-ra hagyta a múzeum irányítását. 1884-ben a Tussaud’s átköltözött a Marylebone Road-ra. 1925-ben tűzvész áldozatául esett a múzeum. Három évig tartott a felújítása, de 1928-ra egy étteremmel és mozival is bővült.

A második világháborúban német bombatalálat érte a komplexumot, mely nagyon súlyos károkat okozott: 352 szobor semmisült meg, köztük több olyan, melyet még Marie Tussaud alkotott.

Szilárdul a viasz

A londonit először Amszterdamban követte múzeum, majd Las Vegas, New York és Hong-Kong következett. Napjainkban már van a cégnek panoptikuma Sanghajban, Washingtonban, Berlinben, Hollywoodban, Bangkokban, Bécsben, Sydneyben, Tokióban, Orlandóban, Isztambulban, Prágában is.

A panoptikum összehozza BB8-et és R2D2-t Vilmos herceggel, de ha mélyebben a pénztárcánkba nyúlunk, akár még a London Eye-on is szelfizhetünk néhány “múzeumlakóval”. Tutira nem fognak belemozdulni a képbe.

Madame Tussaud ma 166 éve halt meg. Életének szerencsés fordulatait – szándékosan nem használom a véletlen szót – üzenetekként értelmezte, s mai, modern kifejezéssel élve, “kitalálta” önmagát. Kamatoztatta mentorát elnyert tudását, s nem csak tehetséges művész, hanem kitűnő üzletasszony is vált belőle hosszú élete során.