- Sziasztok, Al vagyok, karácsonyfafüggő.

– Szia, Al.

Gondolom, mindenki ismeri ezt a kis szóviccet, karácsony tájékán minden második ember posztolja legalább egyszer a közösségi portálon. Na de se karácsony nincs, se Al nem vagyok, de még csak függő sem, vagyis nem tudom, hisz manapság sok mindentől függünk, amiről fogalmunk sincs.

Azt hisszük drogoktól, nikotintól, alkoholtól vagy félkarú rablótól függhetünk csak, nem is sejtjük, mennyi minden mástól is, a mindennapokban. Csak ha két dolgot említek, ami nagyon sok embert fogva tart: a cukor és a szénhidrátok.

Ezek a „legális” drogjaink. Minél többet eszünk belőlük, annál jobban kívánjuk. Megesszük az újabb adagot, mert éhesek vagyunk, mert fizikai munkát végzünk, kell az energia, és így éljük a mindennapjainkat. Kell a mindennapi létezéshez, így mélyebben nem is foglalkozunk vele. De hány olyan dolog van még, amelyek egyes emberek létezéséhez kell? Rengeteg.

Én a napokban döbbentem rá, és kezdtem el ezen gondolkozni, amikor egy nagyon kedves ismerősöm közölte, hogy orrcseppfüggő. Hallottam már a jelenségről, de most utána is néztem.

Az orrcseppet általában náthásan vagy allergiaszezonban kezdjük el használni a bedugult orrunk kezelésére. Olyat még nem hallottam, hogy valaki kedvtelésből fújogatta vagy cseppentette volna magába. Az üvegen fel is van tüntetve, hogy maximum 7-10 napig alkalmazható, pont addig, amíg várhatóan a náthából kilábalunk. Az allergia megint más kérdés. Az emberek nagy részének fogalma sincs arról, hogy allergiában szenved, csak azt érzi, hogy bedugult az orra, ha vízszintesbe helyezi magát, még aludni is képtelen, szötymög, szipog, forgolódik és a végén orrcsepphez nyúl.  Az orrcsepp a nyálkahártya ereit húzza össze, csökkenti a vérellátást, így kevesebb folyadék kerül a szövetek réseibe, így a nyálkahártya duzzanata is csökken, eleinte, aztán az orrcsepp „visszafúj” hogy némileg módosítsak egy tipikus mondást. A későbbiekben az orrspray hatóanyagai duzzasztják meg a nyálkahártyát, és teszik vizenyőssé. Tehát elindul az ördögi kör. Fújod, cseppented, mert dugul; dugul, mert fújod vagy cseppented.

Természetesen erről is le lehet szokni, de csak drasztikus módon. Egyszerű a képlet: nem használod többet. Nyilván könnyű ezt mondani, de megéri letenni, mert pár nap szenvedés után a nyálkahártya végre felszabadul, rendbe jön, és az orrunk újra szelelni kezd.

Hallottam olyan emberről, aki 10 év után szerette volna abbahagyni a használatát, de neki már nem lett tökéletes az orron keresztüli légzése.

Ez a cikk azért is íródott, mert az ebben szenvedőknek szeretnénk minél előbb lelki támogatást nyújtani és ötleteket adni a leszokáshoz.

Orvosunk szerint érdemes mindenképp szakemberhez fordulni, mert a lohasztó orrcseppek alternatívái lehetnek a szteroidos orrcseppek, melyek vénykötelesek, és nem árt egy alapos allergiavizsgálat sem. A szteroidos orrcseppeken kívül javasolják meg a sós víz használatát, a jógagyakorlatokból ismert orron keresztüli légzésgyakorlat használatát, és természetesen a kitartást, akaraterőt és türelmet.

Válasszunk pár olyan napot a leszokáshoz, ami csak a miénk. Készüljünk arra, hogy éjszaka nem fogunk tudni aludni, így másnapra ne tervezzünk semmilyen megterhelő feladatot, vagy kötelességet. Sajnos a nyálkahártya javulása nem sürgethető, nincsen sem tapasz, sem csodaszer, ami segíthet, egyedül az idő gyógyít.

Várjuk a tapasztalatokat tőletek is! Ha szenvedtetek ebben a függőségben, meséljétek el, hogy jöttetek le a „szerről”, segítsünk egymásnak!

(Az írás 2016. június 16-án jelent meg.)