Anélkül, hogy bármiféle rosszindulat vagy feminista gőg munkálna bennem (akik az Igenéletet rendszeresen olvassák, tudják, ennek épp az ellenkezője igaz), kijelentem, vannak dolgok, melyre csak férfiak képesek. És itt most nem arra gondolok, hogy inkább kifordítják az alsónadrágot, csak hogy megússzanak egy napi tisztálkodást…

A hatalom akarása csak az erősebb nemre jellemző. Attól a néhány törtető, maszkulin nőtől, akik pl. amerikai elnöki babérokra törnek, most tekintsünk is el. Valószínűleg minden férfiban ott munkál a többet, nagyobbat akarás vágya, motoszkálnak a vezetői ambíciók, életkortól, rátermettségtől és IQ-tól függetlenül (nézzünk csak körül a világban, vagy akár itthon is!).

„Elszigetelődés” a tengerben

Nem volt ezzel másként Giorgio Rosa, olasz úriember sem, aki a 60-as évek végére kinőtte városát, Riminit, sőt egész Olaszországot is szűknek érezte. Fogta magát, „beúszott” a tengerbe, nem messze Rimini partjaitól, s vascölöpökön felépítette a Rózsa-szigetet, melyből megalapította a Rózsa-szigeti Köztársaságot. Az étterem, éjszakai bár, a postahivatal (saját bélyegekkel) és az ajándékbolt hamar kedvelt turistalátványossággá tette a megalomán vezető álmát. Csak úgy özönlöttek a hajók Riminiből a szigetre.

Giorgio Rosa kinevezte magát a Rózsa-sziget kormányzójává, hivatalos nyelvvé az eszperantót tette. A postahivatalban kapható bélyegek pedig valutaként működtek.

Azonban a világ mindenkinek utána nyúl. Gondoljunk bele, mi lenne, ha minden anarchikus képzetekkel megáldott ember kilépne a komfortzónából, s alapítana egy saját államot?! Lenne Békéscsaba-Külsői Kalifátus, vagy XXI. Kerületi Alkotmányos Monarchia, netán Károlytárói Köztársaság vagy épp II. Gyerekszobai Birodalom? Saját pénzzel, saját törvényekkel, saját vallással és államberendezkedéssel. Rövid úton elszabadulna a pokol és állandóvá válnának a határvillongások, polgárháborúk. Mégha ez most kicsit pikírten is hangzik, így lenne. A teljes káosz uralkodna a 12 négyzetméteres, 3-4 lakosú államok között.

Giorgio Rosát sem hagyták az olasz hatóságok sokáig „királykodni” szigetén. Mivel a „kormányzó” nem fizetett adót, ahogy más olasz állampolgárok tették, a katonai rendőrség „hadat üzent” a Rózsa-szigetnek, s négy katonát küldtek, hogy ellenőrzés alá vonják a 400 négyzetméteres vasbeton szerkezetet. Rosával nem tudtak dűlőre jutni, így 1969. február 13-án felrobbantották a szépreményű köztársaságot. Az egykori kormányzó bélyegeken örökítette meg birodalma mélybe süllyedését, ezzel is keresve egy kicsit a bajon.

Túlálmodott álmok

Egyébként nem Giorgio Rosa az egyetlen, akinek államalapítási ambíciói voltak. A hatalommánián túl általában jóval prózaibb okai vannak az anyanemzetből való kiválásnak. Ez pedig nem más, mint az adóelkerülés. Legalábbis ez volt az alap(ító)gondolata az amerikai Kevin Baugh-nak, aki 1999-ben a saját telkén és kertjében megalapította a Molossia Köztársaságot. Az állampolgárok saját családtagjai (szegény felesége!), van postahivataluk, fogadnak turistákat, akiknek a belépéshez útlevél kell, de a hagymát és a spenótot mindenkitől elkobozzák belépés előtt, mert azt nem szereti a család. Természetesen nem fizetnek adót, s szeretnének függetlenné válni az USA-tól.

Mi, magyarok...

De volt ám magyar mikroállam is. Például Gandhia, azaz a Röszkei Közkormányzóság, melyet Almásy István alapított ugyancsak a saját kertjében 1993-ban. A gazdasági alapegység a sárgabarack volt, egy kiló gyümölcs árához igazította az alapító a csillám nevű fizetőeszköz értékét. Almásy alapgondolata a jótékonyság volt, gyakran üdültetett gyerekeket, segélycsomagokat osztott. Jó tett helyébe azonban tragédiát kapott: lánya a balástyai sorozatgyilkos áldozatává vált, így a megroppant apa felszámolta birodalmát. A szeged.ma portál 2013-ban, Gandhia alapításának huszadik évfordulóján kereste fel Almásy Istvánt, aki akkoriban a szellentésről írt tudományos könyvet Az emberi szél (és egyéb társadalmi büdösségek) címmel.

Vagy ha kicsit régebbre tekintünk, megemlíthetjük a Vésztői Köztársaságot is, melyet 1944-ben alapítottak a „nyakig szegények” a Békés megyei településen Rábai Imre kocsmáros vezetésével. Ők is úgy gondolták, államként működnek az államban, így nem tartották magukra érvényesnek sem a hivatalos törvényeket, sem az egyéb állampolgári kötelezettségeket. A javakat, amiket ilyen-olyan úton-módon szereztek, szétosztották a szegények közt. A hatóságok természetesen nem nézték jó szemmel a „konkurenciát”, így 120 napos működés után felszámolták, a „köztársasági elnököt” pedig internálták.

Világos, hogy mi, nők még mindig inkább vasaljuk a nadrágot, mint viseljük, de azért minden badarsághoz nem kell asszisztálnunk életünk párjának.