Azt mondta a fodrászom, sugárzok. (Puszi, Viol. ) Nem, nem vagyok radioaktív, csak aktív. Továbbra is. Szerencsére. És ez látszik is rajtam. Kiül az arcomra a jóllét, vagy hogy is mondjam ezt. Mert lötyög rajtam a nadrágom, szétvet a vitalitás. Tényleg jól érzem magam. Fizikailag.
De ennek persze ára van. Súly(z)os ára: sokszor éhezős, lemondós, mozgós ára. Emlékeztek a Csapd le csacsi! című roncsfilmre a rendszerváltás környékéről? Van benne egy jelenet, melyben Géza meg Bea veszekednek. Sokszor én is így érzem ám magam esténként:
Most mi van? Hazajövök, üres a belem. Csupa ideg vagyok. Kaja sehol. Vacsora nix. Ez a téma. Balhé – az van. Hiszti – az van. Csempe a francba – az van. Vacsora - semmmmi.
(…)
Az a te bajod, hogy sokat voltál vidéken. Nem fejlődött ki az agyad.
Lehet, hogy nekem sem fejlődött ki az agyam azon része, amely az elengedésért felelős? Mert az édesség iránti vágy nem ereszt. Már beletörődtem, hogy nincs krumpli, rizs, kenyér, kávé, semmmmi. De azt képtelen vagyok elfogadni, hogy nincs süti meg csoki meg csokis süti meg sütis csoki meg sütis süti meg csokis csoki… Nem és nem és nem. De miért van ez? VIKI, nézz bele a mindentudódba, kérlek és segíííííts rajtam! Bár tudom, te fogyási időszakban egyáltalán nem támogatod az édességfogyasztást.
Mert minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve – ahogy Ferenc József császár (nekünk király) mondta egykoron. És tényleg. Meg vagyok elégedve a VIKI-konyhával, az edzéssel, az életemmel, de az édesség is kell. Kell, és kész!
A minap vettem egy Fanta zerot, hogy ihassak egy kis régit. Finom, finom, de nem ugyanaz. Aztán jöttem-mentem a boltban, egyik sorról a másikra. Mosóporosból az édességesbe; macskaeledelesből az édességesbe; tejesből az édességesbe… A francba! Hát ha mindig az édességesben kötök ki, akkor valamit túszul ejtek. Egy Sport szelet lett az áldozat. Megragadtam, kicipeltem a boltból (na jó, előtte azért kifizettem), éééés… Hát megöltem, no. Betoltam, benyomtam, szétharapdostam, elcsócsáltam, megettem. Meg én! Mentségemre legyen mondva, egy Sport szelet volt. Sport, értitek! Addig is sportoltam, míg... Persze nem, de túl vagyok rajta. Eltüntettem a nyomokat is, kezet mostam, ruhát cseréltem, senki nem jött rá, mit tettem. És jólesett. Nem annyira nagyon, mert bűntudatom volt. Utána. Meg közben is, de azért megettem. Mert úgy voltam vele, letesztelem magam, kell-e ez nekem. Hááát, kéne, de mégsem. Mert már nem vagyok a régi. Nem akarok minden kis cukorfalat miatt álmatlanul hánykolódni a lelkifuritól. De szeretnék édességet enni.
Épp ezért segítsetek nekem! Küldtök nekem mindenmentes (liszt, cukor, túró, tej stb.), paleo jellegű sütirecepteket a szabo.judit@igenelet.hu-ra? Küldjetek, küldjetek, mert egyrészt nagyon szeretnék próbálgatni, másrészt meg az igenelet.hu csapata, a kollégáim sem bírják már nézni a kínjaimat, így felajánlottak egy Bocsi Viki-AJÁNLÁST vagy egyheti ételszállítást Viki KONYHÁJÁBÓL a beküldők közötti sorsolásra. Légyszí, légyszí, légyszí!!! A döntés pedig a ti kezetekben lesz. Ti szavazhattok majd a sütireceptekről, ráadásul karácsonyi bejglipótlónak sem lenne utolsó a receptcunami, hisz egy életmódváltó karácsonykor sem „megy szabira”.
Mert beszereztem én paleo édességet is, de mivel Krőzus még nem bukkant rá a blogomra, s nem ajánlotta fel a szponzorszerződést (esetleg, ha valaki szólna neki), így sajnos nincs pénzem 800 Ft/alkalomért elszopogatni egy tábla semmihizlaló csokit.
Addig is, megyek ám rendszeresen edzeni. Mert TAMÁSNÁL edzeni jó. Jó kis társaság jött össze, ugye, Mizi és Zsófi? Mindenki nagyon kedves. Tamás mindenkivel külön foglalkozik, és nagyon tud motiválni. Azt mondja, pont ideális a fogyási ütemem, a lehető legjobb helyen vagyok, mert szerinte a kettlebell, bár férfias sportnak tűnik, valójában a nőknek is sokkal hatékonyabb, mint egy egyszerű súlyzós edzés. Csupán néhány mellékhatása van: laposabb has, formás comb, kerek fenék… Azt hiszem, ilyen mellékhatásokért továbbra is „használom a szert”. Fantasztikus a zene is. Imádom a zenét. Mindenfélét. Mindig szól nálam valami. Az edzésen meg annyira pörgős, változatos az aláfestés, hogy mikor épp haláloznánk el mondjuk egy jó kis TÖRÖK FELÁLLÁS után, vált a zenegép és betol valami olyat, ami teljesen kizökkent az önsajnálatból és átlendít a holtponton. És ami jó hír, hogy mindenki elkezdheti. Ha szeretnétek egy tök jó csapathoz csatlakozni, kukkantsátok át a HELYSZÍNEKET-IDŐPONTOKAT! Nem fogtok csalódni.
Nem akarok ám olyan lenni, mint a Szaknévsor, de Vikit és Tamást azért említem meg minden egyes alkalommal, mert nagyon hálás vagyok nekik! Nélkülük még mindig otthon folynék a fotelben, és nem egy Sport szeletet tolnék be havonta, hanem többet naponta. Nekik köszönhetem, hogy kitárult előttem egy másik világ, mely az egészség és az önbecsülés felé vezet engem is, sokadmagammal együtt, természetesen.
Hála Istennek, sokan követitek a szerdai önvallomásaimat, kihasználom hát a rendelkezésemre álló felületet, hogy a számomra fontos dolgokat és embereket idecitáljam. Épp ezért engedjetek meg még egy szolgálati közleményt. Ez is nagyon-nagyon fontos!
Az IGENELET.HU maroknyi csapatával jó ügy mellé álltunk. Portálunk médiapartnere lesz a november 16. és 22. között megrendezésre kerülő Koraszülött Hétnek. Épp ezért mi is segíteni szeretnénk a maroknyinak született kisembereken. Készíttettünk néhány IgenÉletes notesznaptárt (2016-os), melynek megvásárlásával ti is támogathatjátok a korababákkal foglalkozó szervezeteket, Földvári Nagy Zsuzsa csapatát (KORE).
A részletekért szintén írjatok nekem: szabo.judit@igenelet.hu
Ma Márton napja van. Liba meg comb. Libának még mindig itt vagyok én, két - formálódó – combbal, s ma reggel megtudtam, hogy a fekete szomszéd cicát, akit hónapok óta konzekvensen Korminak szólítok, valójában Marcinak hívják. Kormos Márton őfőméltósága.
És "Aki Márton napján libát nem eszik, utána egész évben éhezik" - tartja a mondás. Hm, szép kis esztendőnek nézek elébe.
Inkább várom a leveleket! De tényleg! J
Szabó Judit
