Lesznai Anna: Ma is

Véled álmodtam, s érett nyárral,

S olyan lett piros ébredésem

Mint mikor lágy hulltára készen

Illatos nehéz éj után,

A gyümölcs megérlelve ébred.

...Még álom imbolygott szívemben,

Tenger volt puha reggelem,

Játszva ringott párnám körül.

Szívem hajó - mely útra hívó

Kinálkozó habnak örül...

...Vagy ringó bölcső nyoszolyám,

Melyből kilépni nem merek.

Vagyok virágtestü gyerek,

Kinek még lágyan csuklik térde,

S kérőn nyujtja piciny karát,

Hogy felvegyék, segítsenek...

- Felültem majd a pihés ágyban

És kerekre feszült szemem.

Ajkam kinyilott szomjas vágyban:

Hadd térjen több tágas tüdőmbe

Az ébredésnek illatából

És megszántam a testemet,

Miért is van csak két karom!

Én a százkezü Indra Isten

Ölelő kéjét akarom

És soktapintású hatalmát. -

Fölkeltem és jártam a napot:

A pillanatok terhes rendjét

A teljesedés tikkadt csendjét

Kehelyrázó szellők nyomán.

Tövis cibált virágos úton,

Harmatos ág verdeste arcom,

Éles fogam gallyakba véstem

Mindent simogatva kívántam

Rohantam merre élet int,

S hogy este lett megtérni késtem -

Mert ott hordom dacos eremben

A te kedvedtől megfogant,

Gazdátlanúl elfeledett,

Elkallódó szerelmemet...

S így minden kósza kéjen át

Ma hű voltam hozzád megint.