Ady Endre: Elindult egy leány
Ma elindult elébem valaki
S ma indulok vont derékkal elébe:
Üdvözlégy, te, hajnalos, szűz leány,
Nyűtt alkonyom selymes vászoncselédje.
Zeng a világ, szeretni készülök
S gügyög egy lyány, aki sohase látott,
Óh szédülő, óh udvaras szemű
Ismeretlen, áldott a te lyányságod.
Ifju testét, ím, hozza ringatón,
Csipőire, szent áldozat-hozókra,
Irigy örömmel ragyog a szemem:
Itt egy leány s én tanítom a csókra.
Nyög az este, kinyújtom két karom,
Ajkam marom, mert mindjárt kikiáltom:
Világ, világ olyan ágyat vetek,
Milyen csókos nem volt még a világon.
Holnap éjjel elérek valakit,
Holnap éjjel elfelejtem a múltam,
Holnap éjjel mese lesz a világ
S én mesélek testemben megindultan.
Olyan-olyan nagy csókot áhítok,
Olyan-olyan friss lyány indult elébem,
Hogy illatos balzsamot izzadok,
S forró lázban földig olvad a térdem.
Nagyon fogok szeretni valakit,
Mondjátok meg neki, jöjjön, rohanjon,
Hogy holnap mint hálálkodó kutya
Csókolja a kezemet egy új asszony.