Csoóri Sándor: Szeptemberi gyónás

Sarkunkban újra szeptember hava,

csuhé-szatyrodból a nyár, mint a legutolsó darázs,

kirepül.

A meggyfa már vörös levelet ejt, ne nézz oda!

Én se nézem narancsos meztelenséged, noha nézném-

sötéthúsú szilvát harapok inkább ketté.

A szemed is szilva, az öled is szilva, ízed is az!

Gyékényen árulnálak, ha nem volnék irigy.

Dehát irigy vagyok és verseket írok vezeklésül,

birsalma-sárga szavakat ontva, erdő-fényt, erdő-

tüzet,

hogy tükrödben fésülködő őszi madár is lássa magát.