Erdélyi József: Kétféle álom

Van úgy, hogy álmában az ember

száll, száll s van úgy, hogy szállna, szállna,

de nem tud. - Álom ez az élet,

valaki szép-rút, jó-rossz álma...

Az ember szólna, jaj, de hang

nem jön ki torkán. - Álom, álom:

kétféle álom ez az élet,

úgy találom.

Valaki álmodik mibennünk

s mit álmodik: az a valóság;

az ő álmai mind a fények

s az árnyak, a tüskék s a rózsák. -

Valaki álmodik mibennünk,

valahányszor ébren vagyunk:

ő benne meg, csukott szemekkel,

mi álmodunk...

Tán a halál lesz ébredésünk:

megszakad a kétféle álom,

vagy egyesül... Hiába minden:

e titkot már ki nem találom. -

Tán egyesül s beteljesül

minden vágyunk és rettegésünk

s az lesz a mi örök jutalmunk

s büntetésünk.