Füst Milán: Repülj!

Igyekezz, ó igyekezz lélek

E föld körén repülni túl!

Nézz feljebb: ott tisztább az ének...

Lásd: - hol csattogó harc hangja dúl:

E föld-világon nem szívesen élek.

Itt múlnak el, itt repülnek az évek

És fellázadnod, sírnod oly nehéz,

Oly gyorsan zátonyára fut az ész,

S a szív az égre ellankadva néz...

Nézz feljebb: ott az égi mértan

Szabálya fénylik és oly egyszerű!

S nem kérded többé, mi miért van,

Mert nincs kérdés több ott, hol a derű

Hol tiszta ívek és körök

Honában már a gondolat örök!

Ott fenn öröktől tündököl a Törvény

S ahogy holdak és napok kerengnek,

Ne hidd, nem fáj az: közben ők merengnek,

S mosollyal múlnak el a századok...

Ó lélek, - e földön itt elfáradok

S nincs kedvem többé keresni a kulcsot,

Mit zúgva elmerít az örök törvény

S mit Isten tengerébe elhajított,

Hogy nyissam véle majd a titkok ajtaját...

Te szőke égi lánynak símogasd haját

S ott fenn építs magadnak tiszta házat,

Ott fenn, - ott int a Magyarázat!