Tass József: Gyerekek

Csak bújnak ki az aszfaltból s belekóstolnak a levegőbe.

Pipacsok a szeméten. Rügyek, bimbók a gerendarakások

Szurkos tetején, kiket eleven frissé edzett a kátrány.

Kéne a nap! Kéne bizony! Mégis - hogy megnevekednek!

Könnyesen, éhesen, piszkosan, pofonverten, féllábbal örökké

A villamoskerekek alatt: ők a jövő, mely máról holnapra kizsendül.

Ó - gyors rebbenés az utcán, füttyös - kacajos elevenség!

Mosolyog a rendőr, az arca mord, a sisakja-

Hegye mosolyog csak. Terringette - mondja magába

Aztán s vigyáz tovább. A rendre, melyet szemöldökére bizott a város.

Kis rendbontók, ablakbeverő, becsengető lacibetyárok!

Jól van! Jösztök ide körém: mind-mind! Hadd hallom az élet

Meleg csicsogását szátokban-szivetekben! Hadd nyomintok köszönetkép

Jó ropogós barackot ötéves buksi fejetekre!