Gárdonyi Géza: A Balaton

Csakhogy újra látlak, égnek ezüst tükre,

 égnek ezüst tükre, szép csöndes Balaton!

 Arcát a hold benned elmélázva nézi,

 s csillagos fátyolát átvonja Tihanyon.

 Leülök egy kőre s elmerengek hosszan

 az éjjeli csendben az alvó fa alatt.

 Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom:

Balatont álmodom s melléje magamat.