Kosztolányi Dezső: Boldog, ihletes napjaim

Az órák homloka lüktet:

lázas az idő.

Nem is tudom, mi van velem.

Látom az órát.

Minden órát a világon,

azt, amely siet, azt, amely késik.

Hallom az óraütést s a harangot,

álmomban is.

Érzem a percet.

Észreveszem a csöndes ebédlőn

villa, kanál közt a kést, az ölő kést,

mely sorsokat bont meg, kettévág mindent,

a szájon a jelt, mely egy életet tár föl,

a szóban a kardot.

Az órák homloka lüktet:

lázas az idő.