Lesznai Anna: Vendéglátás

Mint rejtelmes kis szigeten,

 pihenünk ketten idebenn.

 Gyermekkoromnak fészke ez,

 hol minden ág tavaszt legyez.

 Az erősebb itt én vagyok,

 mert itt az én múltam ragyog -

 most én látlak vendégemül

 vándort, ki a lócámra ül.

 Kérdem: még egyre keresed

 a régi szent grál-serleget?

 Te válaszolsz: hát hogyne tenném!

 S ha kezem most kezedbe vennéd

 azt mondanád: jöjj el velem,

 áldott kaland az életem!

 Felelnék: lásd, én úttalan

 ülök itt békén, untalan,

 távol varázsban nem hiszek,

 kertemben termelek hitet.

 Tarka riskánk tejel csodát,

 tündérek lakják a szobát,

 s ha száz esztendőt várok itt,

 testem-lelkem megújhodik,

 oly szép leszek egy reggelen,

hogy te is itt maradsz velem!