Nagy László: Január királya

Csönd lesz, hideg lesz nemsokára,

sátrat ver a szél a domb aljába,

elcsüggedve lefekszik újra,

zengő kezeit rakja tüdejére,

ablakverő tenyerét becsukja.

Csönd lesz, hideg lesz nemsokára,

ajkamról egy sóhaj lebeg,

pára hül dérré, dideregnek

ezüstcsillagos kökényszemek.

Havas erdőből jön halálosan,

nagy vadkanja az Úristennek,

jégagyara sérti a holdat,

mázsás heréi összerengnek.

Jön a vadkan, január királya,

a fagyhalált nemzi a világba,

nincsen erőnk leteperni,

bicska sincs, hogy vadságát kivágja,

rajtunk nem segít senki.