Szabó Lõrinc: Versek
V.

Sok sanda bûnöm a halálba láncol,
sok hiú bölcsesség, sok balga ok,

kunyhóm fölött az õsz fényálma táncol
barátaim a fák s a farkasok,

az útak, melyek innen szertefolynak,
erdõmön túl az égre fölhajolnak

és minden álom, óra cserje, kõ
elõttem boldog szimbólumba nõ,

melynek fényébe szõve éjszakám
istent szivembe lopja a magány.