Szécsi Margit: Harminc nyárban

Harminc nyárban, harminc télben
szülőföldemet föléltem,
mutogattam mint a majmot
a lecsúszott cirkusz-bajnok.

Tűzfalait és telkeit,
ismertem kvarcos kertjeit,
az otelló viaszk-havát,
a dinnyék fekete hasát.

Megittam keserű borát,
a megbolondító nohát,
leszívtam gyár-füstjét, porát,
érezte bőröm záporát.

A csillag-sebhelyes uton,
éjjel, a vasuti hidon
üstökös mozdony csóvája
beburkolt örök pólyába.

Harminc nyárban, harminc télben
szülőföldemet föléltem,
mutogattam mint a majmot
a lecsúszott cirkusz-bajnok.